Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]
6 De, uraim, találunk mi törvényeink hiányainak és törvényhozásunk hézagainak megokolására ugyanebből az időből egy Werbőczyénél is őszintébb és jelentősebb adatot, t. i. magában a törvénytárban — oly adatot, a mely, a mint azt az előadásom folyamán idézendőkkel kapcsolatban látni fogjuk, valósággal megdöbbentően czáfolja meg azt a régi közmondást, hogy az idők változtával, mi is megváltozunk. Az 1495. évi XXV. tcz. 1. §-a ugyanis ezeket mondja: «A midőn a főpap és báró urak, meg 0 felségének tanácsosai egybegyűlnek, jobbadán csupa beszélgetéssel töltik el az egész napot és minden megállapodás nélkül válnak el egymástól» — és ezzel a megokolással alkotja meg törvényhozásunknak egyik nagy reformját, az országgyűlések tartama és az azokon való megjelenés szempontjából. I. Ferdinand, Miksa, Rudolf, II. Mátyás, II. és III. Ferdinand törvényhozása a török háborúk folytán szükséges hadi segély mindenféle neméről, vallási villongásokról és az ezekkel járó belső bajokról szóló rendelkezéseket alkotott. De ebből a korból is maradt egy nagyfontosságú emlékünk régi országgyűléseink jellemzéséről, a melyet Salamon Ferencz derített fel Rendi, országgyűléseink jellemzéséhez czímű müvében (9., 14., 16. 11.). Eszterliázy Miklós nádor ugyanis emlékiratot terjesztett az 1637. évi országgyűlés elé az országgyűlés tárgyalásainak módjáról —• ma azt mondanók : házszabályairól — és ebben a következőket mondja: «...Az országgyűléseinken megforduló idegenek csak azt látják, hogy kiabálással, czivakodással, viszálkodással és a felháborodott elme más ilyen kifakadásai- val vesztegetjük el az idő nagy részét, a véleményeket is nem annyira mérlegelvén, mint számlálván». «Ha sok a törvény, sok a zavar. A törvényezikk alkotásában oly tulságba mentünk, hogy őseink húsz országgyűlésen sem alkottak annyi törvényt, a mennyit mi egy gyűlésen összeírunk . .. Ehhez járul az az alkalmatlanság is, hogy a miket már egyszer a rendek közös szavazatával elhatároztunk, s aminek megerősítését is megnyertük, ugyanazokat a következő országgyűléseken újból el akarjuk határozni és megszentesíttetni. Hová vezet e visszaélés? Mert vagy valóban végzéssé lett valami vagy nem. Ha azzá lett,
