Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]
7 még pedig királyi szentesítéssel is. mire való ugyanazt a káposztát újra főzni (eandem crambem recoqui) ? Ha pedig nem lett azzá, egész Corpus Jurisunkban sem lesz valóban egyetlen •decretum, statutum, articulus, melyet minden országgyűlésen szóról-szóra újból el ne kellene határozni és megerősíttetni.» «Ha ki akarunk vinni valamit, azt csak törvényczikkbe foglaljuk s aztán nem gondolunk többé azzal, hogy ki sürgesse életbeléptetését vagy megfenyítse, a ki ellene véteni merészel.» «Meddig tartson egy-egy országgyűlés, annak is meg kell idejét szabni. Mert eddig, mint mindenki tudja, hiában való akadékoskodással, czivakodással, s más ily szóharczokkal huztuk ki az országgyűlés idejének legnagyobb részét, még pedig annyi költség pazarlásával, alkalmatlansággal s kölcsönös boszantások- kal, hogy utoljára is belefáradván és beleunván, nehogy azt mondják, hogy hiába jöttünk ide, az utolsó napokban inkább csak futólag és nyakra-főre vetettünk papirosra néhány törvény- czikket, minden rend, minden szabatosság és minden megvitatás nélkül. A rosszul szerkesztett s még rosszabbul megvizsgált czikkeket tűvel-hegygyel felnyalábolván, mintha meggyűlt volna az országháza, nehogy mindenünk velünk együtt odaégjen, haza siettünk, megitéltetve magunkat mind 0 felségénél, mind a külföldön. Sőt a mi több, sokan kétségbeesésből, mivel jövedelmük meg nem bírta a sok költséget, az országgyűlés előtt •eltakarodtak. így ezen repedéseken sok ömlött be, a mi tör- vényczikkeink erejét megrontja és határozott fogalmazásukat meggátolja.» I. Lipót ötvenéves uralkodása tudvalévőén szintén nem volt békességes, hiszen ebben az időben küzdöttük utolsó és döntő liarczainkat a törökkel és ebbe a korszakba esnek az absolut császári uralom ellen való összeesküvések, fölkelések •és belső háborúságok, melyek I. József alatt a szatmári békekötéssel értek véget. De azért I. Lipót idejéből már felmutathatunk néhány fontosabb magánjogi alkotást, a nagy horderejű közjogi törvények mellett. A közszerzemény, az özvegyi jog, néhány kötelmi jogi törvény, a hitbizományi törvény ebből az időből valók. I. József uralkodásának idejéből nincsen törvényünk, de annál gazdagabb III. Károly törvényhozása, s elmondhatjuk, hogy az 1715., 1723. és 1729. évi országgyűlés magánéi)
