Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Vargha Ferencz: A bűnvádi perrendtartás perorvoslati rendszere [170., 1900]
5 kidomborítása végett még tovább megyek, s kijelentem, hogy az eddig érvényben volt Írásbeliség s referadalis rendszer mellett az anyagi igazság kutatása igen gyakran utópia s a kollégiális bíráskodás a felek aktív szereplése nélkül Írott malaszt, a miben csak kis kényelem-szeretet mellett is kevés a ga- ranczia. Azt készséggel elösmerem, hogy a felek aktív szerepe ott, a hol csak az elintézésre, s nem a Jelkiösnieretes elintézésre helyezik a súlyt, kényelmetlen; az is igaz, hogy a felek közreműködése lassítja az elintézést; de jusson eszünkbe, hogy az igazságszolgáltatás nem verseny, a hol azé a diadal, a ki a legnagyobb rekordot éri el, hanem az államnak a bíróra ruházott legfontosabb feladata, melyet nemcsak teljesíteni, hanem becsületesen, lelkiösmeretesen s alaposan kell teljesíteni. Tehát a kényelmi szempontokat a jurisdikczioban hagyjuk ki a számításból ; s ha így fogjuk fel a felek aktiv szerepét a perorvoslati rendszerben, azt a legüdvösebb reformnak kell tartanunk. Ebben az aktivitásban látom én biztosítékát annak, hogy a kollégiális bíróság tényleg kollégiális bíróság lesz. Mostani jogrendszerünkben, a hol a felek passzivitásra vannak utalva, vájjon ki az az ügyben érdekelt személy, a ki az ügy alapos ismerete mellett képes az előadó individuális felfogását ellenőrizni. Senki. Hiszen a szavazók a referens előadásából ismerik meg az ügyet; kérdem, ez az előadás nyujt-e kellő alapot az ellenőrzésre 9 Ha a referens csak kissé routinirozott s csak kissé elfogult saját bírói felfogása mellett, akkor az ellenőrzés lehetősége csaknem a semmire zsugorodik össze. És vájjon a routint az évek hosszú folyamán át teljesített egyforma, ugyan- azonos munkában melyik biró nem sajátítja el; s vájjon melyik bíró nem elfogult saját felfogása mellett; hiszen a melyik azt állítja, hogy nem elfogult, annak ítélete nem áll szilárd alapon; a melyik az első támadásra feladja álláspontját, annak nincs bírói meggyőződése. Mert a bírói meggyőződés az igazságról való meggyőződés, a mely csak egy alakban jelentkezlie- tik; s ha a biró ezt az egységes alakot feltalálta, abban fanatikus hittel kell hinnie, mert ellenkező esetben bírói meggyőződésében az igazság két vagy többféle alakban is létezhetik; ez pedig egyértelmű a meggyőződés hiányával. 227
