Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Vargha Ferencz: A bűnvádi perrendtartás perorvoslati rendszere [170., 1900]
4 ten, mert akárhogy kutat is azokban, mást nem talál, csak holt hetük tömegét, melyet szorgalmas vagy nem szorgalmas; lelki- ösmeretes vagy fölületes jegyzők gyűjtötték össze. Hogy ez az összehalmozott holt anyag hányszor alakult át a felsőbiró előtt egy kérdőjellé; hogy hányszor volt az megfejthetlen ré- busz, arra választ ad a feloldások nagy száma; a mely azt bizonyítja, hogy a hányszor feloldólag határozott a felsőbiró, any- nyiszor nem találta az aktákban azt, a minek ott kellett volna lenni, az anyagi igazságot. És vájjon a feloldás révén mindig megtalálta-e a bírói lelki- ösmeret azt, a mit keresett; azt hiszem nem tévedek, ha ta- gadólag válaszolok; sőt tovább megyek, s azt állítom, hogy midőn az első fok ténymegállapítása helytelen, hiányos, vagy megbízhatatlan volt, s a felsőbíróság ezt feloldás révén akarta helyrehozni, igen gyakran más czélt ért el, mint akart; mert idők múltán a tanuk elszéledtek, emlékezetük fonala elszakadt, s a bizonyítékok elkallódtak; az uj tárgyaláson komplett munkát végezni nem lehetett, s így a néha többször feloldott ügyből megszületett a törvénykezési tengeri kígyó; itt már azután látván a felsőbiró, hogy az igazság lelkiösmeretes megállapítása lehetetlenség, abbanhagyta a sisiphusi munkát, s többé már nem az igazság lidérczfényét kergette, hanem arra törekedett, hogy a tengeri kígyót minél alaposabban agyonüsse. Pedig mily közel volt az ily módon örökre elröppent igazság. Ha módjában lett volna a bizonyítást közvetlenül kiegészíteni, igen gyakran elég lett volna a hallgatóság közt lévővádlottat, panaszost vagy védőt meghallgatni, hogy a kétely el- oszlattassék; de tiltotta azt a megcsontosodott Írásbeliség. Hogy hányszor szenvedett a felsőfokú előadás alatt a védő prometheusi kínokat, midőn tapasztalta, hogy a referens a védelem legfontosabb erősségeit elhallgatja, mert azok az ő egyéni nézete szerint nem bírnak súlylyal; vagy a döntő körülményeket, melyeket legalább is szeczesszionista színekkel kellett volna ecsetelnie, oly halványan rajzolta meg, hogy azok teljesen elmosódtak, azt azok a tisztelt ügyvéd urak, a kik becses jelenlétükkel megtiszteltek, jobban tudják, mint én. Ámbár az eddigiekben is elég sötét színekkel rajzoltam az immár haldokló perorvoslati rendszerünket, a kontrasztok kellő 2-26
