Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Reichard Zsigmond: A bűncselekvények osztályozása kriminologikus szempontból [169., 1900]
7 bűntetteit nem valamely határozott czél vagy ok, hanem lelki természetük egészének abnormitása vonja maga után. De a mikor ezt konstatáljuk, akkor egyszersmind konstatálnunk kell azt is, hogy nem minden bűncselekvény elkövetője ily annormis lelkületű. Mert ha igaz is, hogy vannak bűntettesek, a kiknek lelkülete egészben abnormis, de igaz az is, hogy vannak oly bűncselekvények, a melyeknek elkövetői nem ily abnormis lelki természetű egyének. Felindúlás, győlölet, pénzvágy vagy egyéb okok előidézhetik valamely bűncselekvény elkövetését olyan egyénnél is, a kiknek lelki természete nem tartozik az előbb vázolt abnormis typusboz. Ha az ily egyének lelkületét vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy ezeknek vágyai, impulsusai és gondolkodási módja nagyjában azonosak a normális természetű emberekével, és a miben eltérnek a normalis ember typusától, az nem lelki természetük egész mivolta, hanem lelki természetüknek csak egyik vagy másik vonása. És pedig különösen két szempont az, a melyben az ily egyének az átlagos normalis lelki természettől eltérnek. Vagy erkölcsi érzésük gyengébb a normálisnál, és ennélfogva kevésbbé érzik valamely cselekvény erkölcstelen voltát, vagy pedig fegyelmezettségük kisebb az átlagosnál, és így indulataikat kevésbbé tudják féken tartani. A bűntettesek e kategóriája eléggé élesen elválik a fentebb vázolt bűnös typustól. A bűnös typus jellege éppen abban áll, hogy egész lelkületére nézve eltér a normális embertől, más vágyakkal, más szenvedélyekkel, sőt gyakran más gondolkodási móddal is bir, mint a normalis ember, és joggal tekinthető egy külön typusnak az emberiségben. Ellenben az e typus- hoz nem tartozó tettesek nagyjában hasonló lelki természetűek a normalis emberekhez, és így ezeket külön typusnak tekinteni nem volna jogosult. Igaz ugyan, hogy vannak fokozatos átmenetek a bűnös typustól az e typushoz nem tartozó tettesekig. Azonban ez nem akadályozza azt, hogy a bűnös typust külön typusnak tekintsük, ép úgy, mint az a körülmény, hogy az épelméjű embertől a zavart elméjűig átmeneti állapotok vannak, nem akadályozza az elmezavarnak mint külön betegségi typusnak felismerését.-209
