Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Finkey Ferencz: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban [166., 1899]
mint szellemével és intentiójával csak azt a magyarázatot tudom összeegyeztetni, hogy lehet, a mint ezt Vargha Ferencz kir. táblai biró úr igen alaposan kifejtette.1 Ha ugyanis a törvény szavai szerint a bíróság határoz a javaslatba hozott kérdések elfogadása felett s ha joga van eszerint azokat szószerint el nem fogadni, hanem kiegészíteni, vagy helyesbíteni: is mindenesetre joga van, ha egészen más minősítést lát fennforogni, egészen új kérdést is tenni fel, mert a bíróság kötelessége az igazság kiderítése végett pártatlanul őrködni a felekre, hogy az egymás elleni harczban félre ne billentsék az igazság serpenyőjét. S miután a kérdéseket végre is maga a bíróság intézi az esküdtekhez, őt terheli a felelősség is az iránt, hogy e kérdések helyesek legyenek, hogy lehetne azonban felelős, ha a véleménye szerint helytelen kérdéseket nem javíthatná ki, vagy nem pótolhatná helyesekkel? Én részemről a BP. ezen álláspontját nem hogy kifogásolnám, de oly czélszerű javításnak és haladásnak tekintem a vádrendszer felé, a mi egyik kiváló érdeme s a melylyel megelőzte az európai h. prtsokat. Eddigi gyakorlatunknak pedig -— mely a kérdések feltevését kizárólag az elnökre bízta - óriásilag felette áll. A BP. megkülönböztet főkérdést, kisegítő- és pótló- vagy mellékkérdést. A főkérdés mindig arra irányul: bűnös-e a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekményben ? Ebben tehát az esküdtek által megoldandó tény- és jogkérdések össze vannak foglalva1 2 s az erre adott felelettel az esküdtek tulajdonképen meg is oldották feladatukat, úgy, hogy az lenne a helyes, ha tényleg mindig csak ez egyetlen kérdés lenne előttük, mert a több kérdés igen gyakran zavarba hozza őket. Miután azonban tényleg lehetnek esetek, melyekben a 1 Büntető Jog Tára. 37-ik kötet, 1., 2., 4. és 6. száma, V. ö. még Balogh, Edni, Vargha: Commentár III. k., 420. 1. 2 Ha az eljárás tárgyát sajtóvétség képezi, ez esetben a főkérdésben ténykörülmény gyanánt a vád alapjául szolgáló sajtóközlemény, annak a vádiratban megjelölt szavaira való utalással és hogy a vádlott milyen minőségben (szerző, kiadó, nyomdatulajdonos) megemlítendő. B. P. 574. §. így az eddigi elválasztás megszűnik. 145 3
