Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Finkey Ferencz: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban [166., 1899]
32 ennek daczára az újabb prtsok mind megtartották a kérdés-feltevés rendszerét az első okból, az ügyészség iránti bizalmatlanságból. Az osztrák és német törvények azonban annyiban közelednek mégis az angol felfogás felé, hogy a kérdéseket nem úgy formulázzák, hogy elkövettetett-e a cselekmény, hanem az első kérdés mindig az, bűnös-e a vádlott ? s arra törekesznek, hogy minél kevesebb kérdés legyen az esküdtekhez intézve. A BP. még határozottabb lépést tesz az angol rendszer felé, eltiltja a külön ténykérdés feltevését s lehetőleg egy kérdést intéztet az esküdtekhez, a mely a bűnösség kérdésére vonatkozik s a kérdések indítványozását egyenesen a kir. ügyészre, illetőleg a magánvádlóra bízza. Ezt még eddig egyetlen európai állam sem merte megtenni s ezzel a törvény az igazi vádrendszer felé egy jelentékeny lépést tett. Ez újítás ellen sokaknak aggályai vannak,-*1 az én szerény meggyőződésem szerint azonban ezen aggodalmak túlzottak, mert a BP. gondoskodik arról, hogy ez által az ügyészség hatalmi túlsúlyban ne legyen s a bíróságnak alkalmat ad az indítványozott kérdések alapos megfontolására, s végre, mert nem az ügyész, illetőleg a magánvádló intézi a kérdéseket az esküdtekhez, hanem a bíróság. A BP. szerint ugyanis a kérdéseket a kir. ügyész, illetőleg a magánvádló indítványozza, azonban úgy a vádlott, mint védője, valamint az esküdtek maguk is hozzászólhatnak azokhoz, kérhetik azok megváltoztatását, vagy új kérdés, illetőleg kérdések feltevését s a javasolt kérdések elfogadása, kiegészítése, vagy helyesbítése felett a bíróság határoz. A kérdések végleges megállapítási joga tehát a bíróság kezében van s így a BP. kikerüli azon veszélyt is, mely az angol rendszernél előfordul s ha az ügyész kérdését vagy kérdéseit olyanoknak látja, hogy az esküdtek azok által kényszerhelyzetbe jutnának, t. i. vagy igazságtalan szigort, vagy helytelen felmentést kellene kimondaniok, ez esetben új kérdést is tesz fel s ezáltal megkönnyíti az esküdtek munkáját. Ez iránt ugyan már vita merült fel az irodalomban, hogy lehet-e a bíróságnak a BP. értelmében oly kérdést is feltennie, melyet sem a felek, sem az esküdtek nem indítványoztak. Én azonban a törvénynek úgy szavaival, * Fayer László: A bűnvádi prts. vezérfonala. 262. 1. 144
