Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Finkey Ferencz: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban [166., 1899]
30 vannak hivatva ítélni, hanem hogy az elnök jogi fejtegetéseit, а ВТК. felolvasott szakaszait tartsák szem előtt határozatuk kimondásánál, s érezzék, hogy nekik is csak a törvény alapján, a törvény által megengedett okokból van joguk a vádlottat felmenteni, és csak a felmerült bizonyítékok alapján ítélhetik el. Belső meggyőződésüket, igazságérzetüket követhetik, de a bizonyítékokat és a törvényt is vegyék figyelembe, mert a törvény nekik is törvény. Az esküminta ezen szövegezése által a BP. jelentékeny lépést tett az esküdtszék lényegének helyes felfogása és az angol minta felé. Az esküdtszék is bírói testület s így az is az igazságot és a törvényt szolgáltatja. Érdekes, hogy az 1844-iki javaslatban is benne van a törvény tiszteletben tartására való felhívás, nem ugyan az esküszövegben, hanem a törvénynek az esküdtekhez intézett utasításában (363. §.), melyet a jury visszavonulása után, a tanácskozás megkezdése tlőtt választott főnökük lett volna, köteles felolvasni előttük.1 Nagyon helyesen jegyzi meg tehát Fayer László úr,1 2 hogy sem az 1848-iki, sem az 1867-diki miniszteri rendeletek nem jól kivonatolták az 1844-iki javaslatot, mert például az angol juryre emlékeztető ezen passzus sincs bennük. Az eskü, illetőleg az e helyett megengedett ünnepélyes fogadalom letételének módjára is eltér a BP. az eddigi gyakorlattól. Eddigi sajtóeljárásunk értelmében ugyanis az esküdtek az előolvasás után együtt, egyszerre mondták az esküszöveget, a BP. ellenben a német és osztrák prtsok nyomán felhívás alakjában intézteti az esküszöveget az összes esküdtekhez, mire azok egyenként válaszolják : «Esküszöm, Isten engem úgy segél- jen!», vagy: «Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom!» 1 «Tehát Ítéletünk törvényes következményeivel nem aggódva, ellenben megfontolván, miképen az álladalomnak érdekében áll, hogy a törvény tiszteletben tartassák, hogy az ártatlan méltatlanul ne szenvedjen, a bűnös pedig büntetlenül ne maradjon, e fontos kötelességünk érzetében és — jól megjegyezzük, csak az előadott bizonyságok nyomán -— szabad, tiszta és igaz meggyőződésünk szerint mondjuk ki : a vádlott bűnös-e, vagy sem?» 1844. jav. 363. §. Fayer: Anyaggyüjt. I. k. 431. 1. 2 Fayer: A bűnvádi prts. vezérfonala. 248. 1. Ш
