Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Fayer László: A bűnvádi perrendtartás előkészítő szakának jellemző részei [165., 1899]
11 terhelt kérelmére, az ügyészség és a vizsgálóbiró meghallgatása után, ama feltétel alatt, hogy ezzel a fogvatartás czélja épúgy elérhető : megengedheti, hogy a terheltet a vizsgálati fogság egy része vagy egész tartama alatt — saját költségére — lakásán őrizzék. Végül az előzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot illető határozmányok az által nyernek különös fontosságot és sajátos kiegészítést, hogy az állam az alaptalanul elrendelt letartóztatásért kárpótlási kötelezettséget is vállal magára. A magyar bűnvádi perrendtartás ugyanis - eltérőleg az osztrák, a német és a franczia törvénytől — nemcsak az. ártatlanul elitéltnek, de az alaptalanul letartóztatottnak is ad kárpótlást. Hogy ez a szabvány a letartóztatások számát csökkenteni fogja, valószínű. A vádaláhelyezés dolgában szintén az angolokat követték a francziák, t. i. 1791-ben a vád-juryt állították fel. Bendkivül érdekes, hogy 1843-ban kodifikátoraink hogyan fogták fel ezen kérdést. Az 1843-iki javaslat compromissum eredménye a con- servativek és az ellenzék között. Az ellenzék követelte az Ítélő • esküdtszéket, a conservativek idegenkedtek tőle. A compromissum úgy jött létre, hogy a conservativek a vád-juryt elfogadták. Azért fogadták el inkább a vád-juryt, mivel visszatükrözte azon régi traditiót, hogy mikor a nemes embert perbe fogják, előbb e kérdésben a megye határoz. Az 1843-iki javaslat azonban a Karok és Kendeknél megbukott. Győzött az országos bizottság kisebbsége. De Karok és Kendek nem a vád-jury helyébe tették az ítélő juryt, hanem melléje. Ez mutatja, hogy a perbefogásnál, vagyis kiválólag az egyén személyes szabadsága tekintetében nálunk, pártkülönbség nélkül, a legnagyobb garancziákat követelték, ugyanazon garancziákat, a melyek Angolországban állanak fen. Ezen eszmék befolyásolták Csemegit. О a kötelező vádhatározatot nem vélte elengedhetni, mivel ott dől el tulajdonképen a jogkérdés. Jogi formába öntötte, a mi addig közjogi, politikai jellegű kérdés volt. Javaslata értelmében a vádaláhelye- zési tárgyaláson kellett volna megvitatni: hogy ha igaz minden, a mit az ügyész mond, fenforog-e büntetendő cselekmény. De 109
