Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Katona Mór: A telekkönyvi rangnak vagy elsöbbségének átengedéséről [157., 1899]
tiing nach heutigem Grundbuchrecht, mit besonderer Bück- sichtnahme auf die österr. Gesetzgebung, 1880. Graz, mely erős ellenzéket fejtett ki Exner tanítása ellen. Utána Conrad Ottó következett: Die Prioritätsabtretung in ihrer Wirkung auf die Zwischen-Hypotheken. 1881, Bécs. Mint már a czím elárulja, e munka különösen a rangelsőbbség ama hatásával foglalkozik, mely a rangot engedményező és az engedményes közé eső jelzálogos hitelezők érdekkörét érinthetné. Paris, Die Lehre von Лег Prioritätsabtretung nach deutschem Hypothekenrecht, 1883, a német, de kivált a porosz particularis jog álláspontjából tárgyalja a kérdést, a Beichsgericht egyik határozatának bírálata képen. Eme önálló munkák mellett még a Grünhut- féle folyóiratban a következő értekezések jelentek meg a rang- elsőbbségről : Krasnopolsky: Zur Lehre von der Prioritätsabtretung nach österr. Becht (VIII. köt.), Burchard : Gewillkürte Veränderungen in der bücherlichen Bangordnung der Hypothekar-Gläubiger untereinander (XV. köt.), Kornitzer: Zur Ana- lise des Vorrangsbegriffes im österreichischen Hypothekenrecht ■(XVII. köt.). Hazai irodalmunk mindeme szellemi tusáról nem vett ekkorig tudomást, nincs a kérdés semmi irányban bevezetve vagy ismertetve. Csak két czikk érinti a rangelsőbbség átengedését; egyik Bajneré, melyre Zlinszky-Imling-féle Telekk. Bend- tartás is hivatkozik (Jogt. Közlöny 1876. évf. 26. sz.) és egy másik névtelentől a rangsorozat elsőbbségének átengedéséről, mely már egy igazi bonyodalmat rejtő bírói elintézésről tesz említést, de csak hallomásból, miért aztán az állásfoglalása is elmarad. (Jogt. Közlöny 1877. évf. 47. lapon.) Tankönyveink a telekk. rendtartásról, beérik a törvény szövegének reproducálásával, (így Zlinszky is a 206. lapon); csak Herczegh bocsájtkozik bele a kérdésbe, de oly eszmezavarral, helyest helytelennel keverve, hogy méltán érte őt egyes meg nem fontolt állításáért erős kritika (Magyar Themis 1879. évf. 29. sz.). Csak az szolgálhat mentségére, hogy munkája megjelenésekor (1872 végén) még egyéb munkákból sem nyerhetett helyes útmutatást, csak egyéni intuitio útján írhatott, vagy mások téves felfogását követhette. Bírósági gyakorlatunk sem nyújt támpontot, nincs bírói döntés e kérdésekben. II. A rangelsőbbség körül észlelhető számos nézeteltérés149 5
