Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Katona Mór: A telekkönyvi rangnak vagy elsöbbségének átengedéséről [157., 1899]
с пек egyik főoka az, hogy a törvény a prioritást elvileg átengedhetőnek declarálja, de arról, hogy eme átengedésnek jogi hatása, effectusa miből álljon, mi legyen igazi tartalma, arról teljességgel hallgat. Hacsak pár vonással fixirozná a rangátengedésből eredő hatályt, és pedig úgy a telekkönyvi jelzálogok békés állapotában (a végrehajtás előtt), mint ama stádiumban, mikor a zálogtárgy már bírói árverés alá került, akkor volna biztos alap, melyből a construálás kiindulhat és következtetéseket levezethet. De a törvény absolut hallgatása mellett nincs fixpont, melyre építeni lehetne. A törvény eme hiánya mellett azt lehetne gondolni, hogy a felek fogják a rangelsőbbség átengedését tárgyazó ügyleteiket érdekeiknek megfelelő tartalommal betölteni. A törvény teljesen szabad kezet engedvén nekik, semmi irányban nem szabván ügyleti akaratuknak gátat, úgy fogják alakítani az elsőbbségi engedélyt, a mint a helyzet vagy jogi képzeletük megkívánja. Ez is csalódás ; mert a felek legtöbbször csak a rangsorozat átengedésére, tehát a törvény szavaira szorítkoznak, a nélkül, hogy tüzetesen kifejtenék az ügyletben, a mint megtehetnék, hogy mily gondolatot fűznek hozzá, mily eredményt várnak tőle, mily elrendezést tartanak szemük előtt, úgy a béke állapotában, mikor a jelzálog nyugalomban van, mint a bírói árverés után, mikor a jelzálog és a rang érvényesülni kíván. Pedig kétségtelen, hogy a felek határozott jogi czélzattal kötik meg ezt a rangelsőbbséget létesítő ügyletet, de hallgatnak róla, mint a törvény is teszi, mintha az volna a tendentiájuk, hogy mindegyik ügyfél várakozását teljesítendi ez a kötés, még ha ellentétesek is feltevéseik. így nyilvánvaló, hogy a rangját átengedményező ama tudatban él, hogy ő feltétlenül rendelkezhetik továbbra is jelzálogos követelésével; azt perrel vagy per nélkül érvényesítheti, folyóvá teheti, tekintet nélkül a rangban beállott elváltozásra; ő nincs semmi más irányban korlátolva követelése körül, ő nem engedett át abból semmit, mint az elsőbbségi rangot ; de már az homályban van előtte, hogy ez mily magatartást kívánhat tőle végrehajtás előtt vagy után. A másik fél, a ki rangelsőbbséget nyert, az engedményes, ama boldog hitben ringatja magát, hogy ő most már végleg a rangengedményező helyébe jutott, ama nyugodtság szállja meg, hogy most már biztos fede150
