Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
36 felel. Előbb szerzett tlkvi jogokat nem alterál, mert hiszen a bejegyzési sorrend alapján, a korábbi hitelezők igényeit nem érintheti. Utóbb szerzőkkel szemben pedig intő jelül szolgál, hogy az eképen korlátozott ingatlan iránti ügyleteiknél a másik házasfél hozzájárulását is kikérjék, különben telekkönyvileg biztosított jogaik a kielégítési alap felén túl nem érvényesülhetnek. S ez a főczél az ilyetén biztosításnál. Befolyást biztosítani a másik házastársnak, hogy érdekeiből tudta, hozzájárulása és hibája nélkül kiforgatható ne legyen. Másfelől pedig az ily biztosítás által a csak a házasság megszűnésekor érvényesülő, közszerzemény intézményi alapeszméje sem szenved csorbulást. Nem kikényszerített megosztás ez, hisz a biztosított közszerzemény továbbra is benmarad a házasfelek közös gazdaságának forgalmában. Mert a mint közszerzők ők, közvesztők is, és a biztosítás nem jelenti a biztosított közszerzeményi vagyonnak feltétlen fenmaradását a házasság megszűnésének idejére, csak a férj önkényes és egyoldalú rendelkezéseinek veszedelmét előzi meg azzal, hogy az együttes közszerzemény egészének sorsa intézésében a másik házastársnak is enged beavatkozást. Azt sem jelenti e biztosítás, hogy ettől kezdve a közszerzeményre a férj és a nő gazdasága különválik; sőt inkább még jobban egygyé forr. S ha a házasság megszűnésekor az időközben biztosított közszerzeményből éppen csak a biztosított rész marad meg: nem következménye e körülménynek az, hogy a férj (illetve lehet a feleség), avagy örökösei az osztálykor semmit sem kapnak, mert a mi volna az biztosított közszerzemény, melynek másik fele a házasság folyamán elköltetett. Ez esetben az ily vagyon egy jól conservált közszerzeményi massa, mely annak rendje s módja szerint kétfelé oszlik, fentartásával természetesen mindig egyes oly be- és átszámításoknak, melyek minden közös gazdaságnál, milyen a házastársaké, is előfordúlhatnak. Lehet továbbá a biztosításnak ezenkívül bármilyen más formája, s itt tűnik ki, hogy az ingók s ingatlanok megkülönböztetésének nincs jelentősége — a fő csak az, hogy a biztosítás csakugyan elfogadható biztosítéknyújtásra legyen alkalmas. Nem okvetlen szükséges a tlkvi kitüntetés; megteszi ugyané szolgálatot pld. megfelelő értékű értékpapírok lekötése. Az alkalmazhatóság tekintetében megfontolandó volna (v. ö. 68
