Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
18 tási intézkedések alkalmazását azért nem tartja kivihetőknek, mert a közszerzemény létezése a házasság felbontásáig bizonytalan lévén, a biztosításnak meghatározott tárgya nincs. Ha pedig a biztosítás oly értelemben vétetnék, hogy az, a mi a házasság alatt bizonyos időben szereztetett, bizton fennmaradjon arra időre, mikor a házassági kötelék megszűnik, ilynemű biztosításnak szintén nem lehet helye, mert törvényeink szellemében csak az képezhet közszerzeményt, a mi a házasság megszűntével mindenik házasfél saját külön vagyona és az adósságok levonása után, mint felesleg mutatkozik. Ezekhez képest nem lehet helye a biztosításnak sem az ingókra, sem az ingatlanokra nézve, ez utóbbiakra nézve pedig sem perfeljegyzés, sem a közszerzemény tlkvi kitüntetése által: a perfeljegyzéssel azért nem, mert annak csak akkor lehetne helye, ha a házasság tartama alatt a közszerzemény megosztása perrel követelhető volna, ez pedig a fentebbiek szerint meg nem engedhető, de különben is a perfeljegyzésnek a tlkvi rendelet és a Curia 11. sz. döntvénye szerint csak töflési pereknél van helye; a közszerzemény kitüntetésével pedig azért nem, mert a házasság megszűnte előtt nem lehet meghatározni, van-e közszerzemény. A 41. sz. döntvény indokolásában tévesnek kell tartanunk : mindenekelőtt az 1723. évi XLIX. t.-cz. ama rendelkezésének, hogy: szerzeménynek csak azt lehet tekinteni, a mi az adósságok kifizetése és az ősi javak kiegészítése után mint felesleg fennmaradt a házasfelek által együtt szerzett vagyonra, azaz a közszerzeményre való alkalmazását. Szerzemény és közszerzemény között, a mennyiben mindkettőnek lényege szerzés, a hasonlóság ugyan megvan, de kézenfekvő, s már sokak által megvilágított dolog, hogy közszerzemény és szerzemény között sokkal nagyobb az intézmény alapeszméje szerinti távolság, semhogy a szerzemény tantételeit per analogiam a közszerzeményre is rá lehetne kényszeríteni. Az egyik az egyéni egyes gazdaság, a másik a közösen űzött gazdaság körébe tartozik, s már itt eltérnek egymástól azok a gazdálkodási szabályok, melyek elve kizárják azt, hogy az egyes ember gazdaságának szempontjai korlát nélkül legyenek alkalmazhatók két vagy több egyén közös gazdaságára. Közös gazdaság és közös gazdaság is különböznek egymástól, s világos, hogy a házastársak 50
