Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
19 vagyoni életét nem lehet egy közkereseti társaság mintájára berendezni. A férfi és nő e viszonyánál olyannyira előtérbe lépő ethikai momentumok, melyek sajátos tartalmat öntve a házasságnak a jog által meghatározott formális keretében épen azért teszik nehézzé, gyakran megoldhatatlanná az anyagi szabályozás megközelítő igazságosságát, mert a mindennapi élettől eltérő, a közönséges magánjog szempontjait túlszárnyaló jelenségek elbírálását, helyes berendezését utalják a törvényhozó elébe. De nem czélom e pillanatban a kitérések utján tovább haladni. A szerzemény és közszerzemény azonos elbánás alá vonása eleve kizártnak látszik előttem, nem is említve az ősieknek közszerzeményes javakból leendő kiegészítését, mint nagy ana- chronismust, s ezért helytelennek kell tekintenem azokat a következményeket is, melyek e tétel alapként való elfogadása következtében a 41. sz. döntvényben logice levonattak. Téves az, hogy csak a házasság megszűnésekor volna megállapítható, van-e közszerzemény vagy nincs ? Az egyes egyén szerzeményére illik e tétel, de a házasfelek közszerzeményére nem. Ebből következik, hogy jogunk azon tételének, mely a házasfelek köz- szerzeményi igényeit csak a házasság felbomlásakor engedi érvényesíteni, nem az az alapja, mintha közszerzeményi igényeket érvényesíteni a házasság bármely pillanatában egyáltalában lehetséges sem volna — hisz a házasfelek ez iránt házassági szerződés utján akármikor megállapodhatnak — de alapszik igenis azon, hogy a közszerzemény eredetileg öröklési intézményként statuáltatott s kezdettől fogva benne rejlett az a fontos elemi tulajdonság, melynek ár. Zsögöd Benő házassági vagyonjogi javaslata azzal adott kifejezést, hogy a közszerzeményt házastársi jutalommá tette. A 41. sz. döntvény ilyen formán a közszerzeményt a házasság folyama alatt jogilag nem létezővé declarálta, akadémikus czáfolataképpen a mindennapi élet számtalanszor megnyilatkozó ama jelenségének, hogy a házasfelek közszerzeményes javaikat egymás nevére táblázva, azt a kettős telekkönyvezéssel tényleg megosztják, s a bejegyzéssel a «jogilag nem létező» közszerzemények, a leghitelesebb módon a «jogilag létezést» megadják. Erre a jogilag nem létezésre van alapítva a 41. sz. döntvénynek a közszerzemény biztosításáról szóló elmélete is. 2* 51
