Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
15 Abban az esetben pedig, (mely rendszerinti is szokott lenni) mikor az özvegy özvegyi jogában korlátoztatik, hazai jogunk szerint a volt férje állásának és rangjának megfelelő tartáson és lakáson, nemes asszonyoknál — újabb férjhez menetel esetében — a kiházasításon kívül, mely azonban a lakás és tartás iránti jogosultságot szünteti meg, egyebet az özvegy nő nem kap. Ezek pedig nem képeznek annyira bőséges javadalmazásokat, melyek egyéb női igények megerősítésére, illetve biztosítására a biztosítást kizárólag hathatnának vissza. Először Í3 mind a lakás, mind a tartás és a kiliázasítás bírói arbitriummal határoztatnak meg s ezzel a méltánytalan gazdagodás eleve ki van zárva. Másodszor meg akárminő tartalommal is adassék ki a tartás és lakás javadalma: az özvegy ily czimű esetleges haszonélvezete annyira körül van véve az örökösök érdekeit biztosító cautelaris intézkedésekkel, mint éppen a meg nem szorított özvegyi haszon- élvezetnél, hol az özvegy felelőssége a haszonélvezett vagyonnal szemben az usus fructusra nézve fennálló közönséges szabályok szerint igazodik. Más volna a helyzet abban az esetben, ha az özvegyi jog a törvényben hányadrészek szerint eleve megállapított fixum volna. A magy. ált. polg. törvénykönyv tervezetének előkészítése során ez eszme maga az előadó által is propagáltatok, azonban a bizottság többsége a mai jog arbitrarius megállapítása mellett nyilatkozván, ez értelemben döntötte el a kérdést a bizottság f. évi junius 24-iki ülésében az igazságügyi minister is.* Mindent összevéve, az előrebocsátott vázlatos fejtegetések czélja az volt, hogy az egyes intézmények markánsabb vonásainak kiemelésével annak a tételnek szolgáljanak bizonyságául, * Lásd: «Jegyzőkönyvek» IV. fűz. 226. lap : «Az özvegyi jog, mint oly intézmény, mely az özvegynek a házasság tartama alatt elfoglalt állását van hivatva biztosítani, mai jogunknak megfelelő alakban és tartalommal fentartandó, s mint ilyen az özvegy férjre ki nem terjesztendő. Az özvegyi joggal járó haszonélvezet, mely rendszerint az egész hagyatékra terjed ki, a leszármazó örökösök érdekében a tartás és ellátás mértékéig korlátozható. Ezenkívül szükséges lesz arra a gyakorlati esetre való tekintettel, hogy a szülő még életében fel szokta osztani vagyonát gyermekei közt, gondoskodni arról, hogy az özvegyi jog (haszonélvezet) az elhunyt férj életben levő szülőinek eltartási kötelességével legyen szükség esetén terhelve.» 47
