Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Fodor Ármin: A jogügyletek értelmezése a felülvizsgálati eljárásban [154., 1899]
25 mezésere nem is kerül rá a sor. Ez azonban nem mindig történik meg. Még az Apáthy-féle tervezet is, a mely a semmiséget állapítja meg a tévedés következményéül, csak a taxatíve felsorolt lényeges tévedés esetére szorítja azt. Ha tehát az akarateltérés nem a taxatíve felsorolt lényeges körülményekre vonatkozik, akkor a szerződés hatályos lehet és bírói értelmezésre szorul. A német polgári törvénykönyv 119. §-a szerint pedig az akaratnyilvánítás akkor is hatályos marad, amennyiben azt a felek meg nem támadják. Ha tehát a bírót ily esetben oda utasítjuk, hogy a felek akaratát vegye az értelmezési alapul, akkor tulajdonkép lehetetlenséget követelünk tőle, miután a felek akarata eltér és a biró legfeljebb az egyik fél akaratát vehetné figyelembe. Azonban attól, hogy a biró az egyik fél akaratát vegye alapul, még az akaratdogma alapján álló törvényhozási alkotások, mint az Apáthy-féle tervezet és a német polgári törvénykönyv is tartózkodnak. És ez természetes is. Ily szabály nemcsak a consensus elvével, a mely a szerződések alapelve, ellenkeznék, hanem a méltányossággal és czélszerüséggel is. Csak a jogok mértékének kétes voltánál állapítja meg az osztrák polgári tör- vényköv 915. §-a, hogy a kétoldalú szerződéseknél a homályos nyilatkozatot annak a hátrányára kell magyarázni, a ki azt használta; és még ezen szűk térre szorítkozó szabályt sem tartja helyesnek az Apáthy-féle tervezet 138. §-ának indokolása. Az a nehézség, hogy a felek valódi akarata szolgáljon a szerződés értelmezésének alapjául, oda vitt, hogy az akaratdogma alapján álló törvényhozások is a szerződéseknél oly külön szabályt állítottak fel, a mely az előbbi általános szabályt majdnem teljesen lerontja. A német polgári törvénykönyv 157. §-a azt mondja: «A szerződéseket olykép kell értelmezni, a mint azt a jóhiszeműség (Treu und Glauben) tekintettel a forgalmi szokásra megköveteli.» A bizottsági jegyzőkönyvekben ki van emelve, hogy ez az intézkedés nem teszi egyenlővé a jóhiszeműséget a forgalmi szokással, hanem azt jelenti, hogy annak megállapításánál, mit kíván az egyes esetben a jóhiszeműség, a forgalmi szokást kell figyelembe venni. A felek akarata tehát teljesen háttérbe szorul és helyébe az objectiv forgalmi szokás lép, tehát egy általános szabály, a mely bizonyos körülmények között a jogi szabály természetét is magára öltheti. 25
