Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Fodor Ármin: A jogügyletek értelmezése a felülvizsgálati eljárásban [154., 1899]
23 figyelembe vegyen-e más nyilatkozatokat vagy cselekvényeket is. És ép úgy, a mint a belső akarat nem esik a biró észlelése alá, ép úgy nem észlelhetik azt a felek sem. Az egyik fél a másik fél akaratát csak nyilatkozatából következtetheti. Ha ő e nyilatkozatban meg nem bizhatnék és a másik fél bármikor azt mondhatná, hogy ő nem azt akarta, a mi nyilatkozatából objective következtethető, akkor a nyilatkozaton alapuló kötelezettség alapja ingatag volna és a forgalom biztonsága megrendülne. A törvénynél is beszélünk a törvényhozó akaratáról. A törvényhozó akarata ép úgy képezi a törvény magyarázatának alapját, mint a jogügyleteknél a felek akarata. Azonban senkinek se jutott még eszébe, hogy akkor, a mikor a törvényhozó akaratát kutatja, azon tényt vegye alapul, hogy a törvényhozó testület egyes tagjai mit akartak tényleg. Ép úgy mint a törvényhozó akarata csak az a presumált akarat, a mely a törvény intézkedéseiből, czéljából, meghozatalának indokaiból és más objectiv körülményekből következtethető, nem pedig a törvényhozó testület egyes tagjainak esetleg ettől eltérő valódi akarata, ép úgy a fél akarata alatt is nem a valódi belső akaratot érthetjük, hanem csak azt a védelmezhető akaratot, a mely a nyilatkozat szavaiból, czéljából és más, a szerződő felek belső akaratmozzanataival nem azonosítható külső ténykörülményekből folyik. Innen ered, hogy az akarati elmélet hívei is az akarat dogmáját ma már sem az elméletben, sem a törvényhozásban nem állítják fel oly mereven, mint azt Savigny tette. Az Apáthy-féle kötelmi jogi tervezet általános része a legmesszebb megy az akarati dogma követésében, midőn a 64—68. §-okban a lényeges tévedés esetében a szerződés semmiségét állapítja meg, azzal az indokolással, hogy a szerződést ebben az esetben ipso jure semmisnek kell tekinteni, mert a tévedés, a mely az akaratnyilvánítással jár, az akaratot teljesen kizárja, tehát az érvényes szerződés keletkezését meggátolja. Már az osztrák polgári törvénykönyv is sokkal jobban óvta meg a forgalom igényeit, midőn a 875. és 876. §§-aiban azt a szabályt állította fel, hogy abban az esetben, ha valamelyik fél tévedése saját hibájából, vagy egy harmadik személy által történt félrevezetésből keletkezett, a szerződés érvényes, kivéve ha a másik félnek a tévedésről a köriil23
