Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Fodor Ármin: A jogügyletek értelmezése a felülvizsgálati eljárásban [154., 1899]
22 támaszkodva, különbséget tesz forgalmi ügyletek között, a melyeknél a forgalom biztonsága megköveteli, hogy az objectiv nyilatkozat legyen a döntő, míg pld. az ajándékozásnak, a végrendeletnek értelmezésénél lehetőleg a nyilatkozó benső akaratát kell kutatni. Ehhez a nézethez csatlakozott tagtársunk, dr. Schwarcz Gusztáv egyetemi tanár ur is a jogászegjdetben a hallgatólsgos akaratnyilvánításról tartott előadásában. Nem szabad azt hinni, hogy a fentidézett törvényeknek az a rendelkezése, miszerint a jogügyletek értelmezésénél a szerződő felek akarata irányadó, eldönti végérvényesen a positiv jog szempontjából ezt a kérdést. Ez a rendelkezés csak a betűszerinti, szigorúan formalistikus magyarázat ellen irányul; a mennyiben pedig a felek akaratát emeli ki, nem dönti el még azt a kérdést, hogy a nyilatkozatból kivilágló akarat legyen-e irányadó, vagy pedig a nyilatkozatból ki nem tűnő, hanem más körülményekből következtethető akaratot is figyelembe kivánja-e venni. A német polgári törvénykönyv 133. §-ára nézve, a mely még erősebben hangsúlyozza a felek valódi akaratát, mint kereskedelmi törvényünk 265. §-a, Zittelmann a következő megjegyzést teszi: «E szakasz helytelen volna, ha úgy kellene érteni, hogy a biró a nyilatkozat objectiv értelme ellenében a nyilatkozó félnek subjectiv értelmezését juttatná érvényre. Ezzel az akaratnak a nyilatkozattal szemben túlsúlyt biztosítana, a minek nem szabad megtörténnie. Általában az akarat csak olykép jöhet tekintetbe, a mikóp nyilvánítva van, vagy a nyilatkozatból következtethető.» (Die Eechtsgeschäfte im Entwurf des Bürgerlichen Gesetzbuches 1. köt. 98. lap). Tagadhatatlan, hogy az akarat dogmája, ha azt mereven akarjuk követni, sok vissszáságra vezet és a forgalom biztonságát veszélyezteti. Nem ok nélkül hozták fel ellene, hogy az akarat belső momentuma nem esik észlelés alá, hogy lehetetlenséget követelünk a bírótól, ha azt kívánjuk, hogy ő a szerződéseknél a szerződők belső akaratából induljon ki. Az akaratra a biró mindig csak külső momentumokból vonhat következtetést, a mely külső momentum lehet a félnek valamely cselekvénye vagy a cselekvény elmulasztása, nyilatkozata vagy hallgatása. A kérdés tehát nem úgy áll, hogy a nyilatkozat mellett figyelembe vegye-e a biró az akaratot, hanem hogy a kötelező nyilatkozat mellett 22
