Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
10 állapításánál tanúsított szűkkeblűsége, . . . különösen a felsőbb bíróságok gyakorlata . . . méltán kihívja a jogos bírálatot.» «Az ez irányban kifejtett bírói gyakorlatnak egyik legkülönösebb, és meg sem magyarázható jelensége az, hogy míg az úgynevezett blanquette munka díjazásánál még eléggé nagylelkű a bíróság, addig a komoly, fáradságos, sok időt s tanulmányt igénybe vevő munka jutalmazását a legmostohábban szabják meg» ; a balassagyarmati kamara 27,399/97. sz. a. ekkép ír: «a törvényszék tagjai legnagyobbrészt újonann lévén kinevezve a díjak megállapításánál a sommás ügyeknél megszokott mértéket alkalmazza, úgy hogy az ügyvédtől a tisztességes megélhetési mód egyenesen elzáratik; végül a brassói ügyvédi kamara az 1896. évi jelentésében díjszabását következőleg ajánlja: «a díjszabás a helyi viszonyoknak teljesen megfelelő»; «а bíróság a költségmegállapítás munkáját könnyebben végezhetné»; panaszkodik továbbá, hogy folytonos az ingadozás a gyakorlatban, és hogy «a költségmegállapítás munkáját főleg kir. törvényszékeknél leggyakrabban a segédszemélyzet, alj. joggy. urak eszközük», «bíró ritkán ellenőrzi, nem várható, hogy fiatal kezdő ember teljes objectivitással és igazsággal bírálja meg az ügyvédi munkát». «Hisz sajnosán tapasztaljuk, hogy még biráink közül is rendszerint a fiatalabbak szűkmarkúak e téren.» «Magyarországon az utolsó három évtized alatt az életviszonyok megváltoztak, minden megdrágult körülöttünk, mindenki többet követel munkájáért, az állam, a felekezetek, testületek, jobban díjazzák alkalmazottaikat, mint azelőtt 25—30 évvel: csak az ügyvédi munka ára nem emelkedett, hanem visszaesett (!!!) jóllehet terhei még nagyobb arányban szaporodtak. Irodaszemélyzetünket drágábban kell fizetnünk, a társadalom követelményei fokozódnak, élnünk kell karunk társadalmi állásának megfelelően, az ön- kormányzat, egyházi, iskolai és egyesületi élet terén ott kell lennünk, nobile ofßciumokat kell viselnünk, a társadalom munkáját kell végeznünk díjtalanul: mert vidéken a politikai élet terhe kizárólag az ügyvédek vállaira nehezedik; ügyvédi munkáinkat pedig oly soványul, sőt még rosszabbul fizetik, mint ezelőtt 25—30 évvel.» Majd alább: «A mérnök, ha mint szakértőt alkalmazza, a 10
