Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
58 tárgy értéke és a megállapított perköltség között! Ha még figyelembe veszszük, hogy a kis összegek adósai rendszerint azért nem fizetnek, mert tényleg nincs miből, akkor látjuk csak át, hogy mennyire súlyos ezen perek veszteseire a relatíve túlságos ügyvédi díj, mely sokszor 3—4 és többszörösét is teszi ki a pertárgy értékének. Ne felejtsük, hogy a perköltség nem büntetés, hanem egyszerűen a pervesztes által okozott kiadása a nyertesnek. Az «okozott» kitételnek helyes vagy helytelen volta, melyet a perköltségek viselésének kérdésénél méltattam, a jelen szempontból közömbös, minthogy itta súly azon van, hogy: «a kiadása a nyertesnek». A gazdasági áralakulás ismertetett törvényei szerint azonban a megbízó érdeke szabván meg mindkét, tehát a pernyertes fél ügyvédje szolgáltatásának ellenértékét is, magától értetődik, hogy a pervesztes, ki a pernyertes ügyvédjével semminemű jogviszonyban nem áll, a pernyertes megbízó érdeke szerint kiszabandó díjnál magasabb díj megtérítésére semmiféle czímen nem kötelezhető. Ily imperativ természetű szabályokkal ellenkező enormitások lecsiszolását, ha a tapasztalat azt mutatja, hogy a «laissez faire» princípiuma a közérdeknek meg nem felelő eredményre vezet és különösen ha mint az ügyvédi költségek esetén országos bajról van szó, mely az egész ügyvédséget és ezzel együtt a pórul jártak szemében eszközül szolgálni látszó és a szegény ember kifosztására bűntársként feltűnő bíróságokat discreditálja, akkor a törvényhozási közbelépés иду gazdasági, mint jogpolitikai kö- vetelménynyé válik és ilyenkor az állam az újabban külön is megkülönböztetett tarifa fensőbbsége (Tarifhoheit des Staates)* alapján a közérdekű kérdés szabályozását kezébe veheti és a létező, 'de a gyakorlat által nem követelt, mert fel nem ismert elveket enuncziálni és az eljárást azoknak megfelelően kötelezően előírni tartozik. Az államnak azon minden theorián felül álló hatalma, hogy egyes szolgáltatások áralakításába szabályozólag beavatkozzék, az elmélet szerint ott jogosult, a hol egy a magánérdek fölé emelkedő közérdek ismertetik fel, a mely a kiegyenlítő igazság alkalmazását kívánatossá teszi. A fentmon* V. ö. Közgazdasági Lexikon: Díjszabás. 58