Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
59 dottak után constatálnunk kell, hogy ezen doctrinser mértéket is megütik a vázolt visszásságok. Mindezek alapjának merem tehát postulatumként felállítani, hogy az ügyvédi díjakat szabályozó törvény tegye egyik sarkalatos alapelvévé, hogy a per és az abból keletkezett végrehajtási eljárás során az ügyvéd részére megállapítható díjak összege a pertárgy értékét meg nem haladhatja. A kérdés elméleti oldalának felismerése nélkül ugyan, de kitűnő érzékkel rendelték az 1877 : XXII. t.-cz. 36. §-a; az 1893 : XVIII. t.-cz. 225. és az 1893 : XIX. t.-cz. 22. §-a, hogy a mai jogállás szerint — a 20 írton aluli ügyekben ügyvédi díj megállapításának helye nincsen. Eészletes indokolás hiányában ezen intézkedések bízvást tekinthetők az előadott elv kezdetleges megnyilatkozásának. Még a mondottak után és az ügyvédek előnyére és a njo- morult pervesztes rovására segíteni akarni az előbbiek anyagi helyzetén, annyit jelentene, mint tudatosan a capitalismust szolgálni, azaz egy vagyonos ügyvédi kar létesítése kedvéért az amúgy is vagyoni tönkkel küzdőknek anyagi romlását előidézni vagy előmozdítani. Egy ily czélzatú állami actio az egész mai korszellemmel a legcrassabb ellentétben állana, tekintve hogy a modern politika jelszava: «a gyengék védelme minden téren». — Ezek után visszatérve a tulaj donképeni tárgyhoz a peren- kívüli ügyeket kell szemügyre vennünk, melyeknél azon szabálynak alkalmazása, hogy valamely dolog értékének felső határát azon haszon képezi, melyet a megszerző attól vár, némileg nehézségekbe ütközik. Minthogy azonban a perenkívüli ügyek legnagyobb része oly vagyonszerzés és vagyonbiztosítási tevékenységek, melyeknél az ügylet mindkét fél részéről onerosus lévén, az ügylet czélja maga a »nyereség» szokott lenni, ennélfogva felállítható azon szabály, hogy rendszerint a megszerzett vagy biztosított vagyonnak szokásos egy esztendei kamatja legyen tekintendő azon haszonnak, a melynek beálltát a megbízó fél az ügyvéd által közvetített tevékenységtől várja. Tagadhatatlan azonban, hogy számos perenkívüli ügyvédi cselekmény van, melyre ezen szabály nem alkalmazható. Ezen, 59
