Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
28 6- Ezzel áttérhetek a díjak viselése kérdésének másik részére, telezheti) a fél ¥а§У^8 azon viszonyra, a mely a díjak viselését illetőleg a megbízó saját ügyvéd-fél és saját ügyvédje között áll fenn. Felmerül mindenekelőtt a jének díjait kérdés, vájjon mandatum-e az ügyvédi megbízás és honorarium az ügyvédi díj, a mint azokat nevezni általánosan szokás ? Nem, sem nem mandatum, sem nem honorarium. Mandatum azért nem, mert ez lényegileg ingyenes jogügylet, az ügyvédi megbízás pedig lényegileg vészterhes ügylet, mert az ügyvéd ezen megbízásokból él, ezek teljesítése képezi hivatását és jövedelmi forrását ép úgy, mint a mérnöknél és az orvosnál. Honorarium pedig azért nem, mert annak természete kizárj a a nyereséget, a mi pedig az ügyvédi díjnak főkövetelménye. Dernburg ekként jellemzi a honoráriumot: «Honorar ist.. . etwas anderes als Lohn, es wird gewährt als Bezeugung der Dankbarkeit, als Anerkennung für die geleisteten Dienste, wie auch als eine Sustentation während der Zeit der Geschäftsbesorgung, nicht aber als Bezahlung.» Még tisztábban nyilatkozik Petrazicki: Die Lehre vom Einkommen czímű művében: «Er (der Mandant) schätzt sehr hoch die freundliche Hilfe des Mandatars, er versteht sehr wohl, dass das Honorar keineswegs ein genügendes Aequivalent für die geopferte«theuere» Zeit bildet, immerhin will er nach seinen Mitteln seine Erkenntlichkeit durch das Honorar ausdrücken. Eine solche Psychologie des Honorars trifft besonders häufig dann zu, wenn der Mandatar eine angesehene sociale Stellung hat, wenn er reicher, als der Mandant ist, oder wenn seine operae ihm sonst einen grossen Gewinn bringen.» Ismeretes, hogy az ügyvédi díj ép oly kevéssé szorul előleges kiköttetésre, mint a kereskedő által üzlete körében más kereskedő részére végzett ügyletek vagy szolgálatok díja a Keresk. törv. 284. ij-a értelmében. Ez a jelentőségük az Ügyvédi Rendtartás 54. és 58. §§-ainak is. Közelfekvő tehát az a gondolat, hogy ily körülmények között az ügyvédi díj természete merces mint ellenszolgáltatás; az ügyvédi megbízás természete pedig locatio conductio operis vagy operarum mint csereszerződésé. Azt hiszem, ha az ügyvédek számszerűleg túlnyomó részének magatartásából kellene 28
