Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
■20 képviseltette magát, hosszas és elméleti kutatásokra hajló vita után egy vegyes rendszerben állapodtak meg, mely szerint az ügyvédi munkákért azok egy részében az átalány, más részében a különdíjrendszer szerint lennének a díjak megállapítandók. Ezen kettéválasztás maga pedig sok helyes érzékkel, azonban mégis az alább kifejtendő elvek felismerése nélkül eszközöltetett. Mellőzhetem ezek után a további részletek felsorolását, mert a mint már az eddig felsorolt példákból is láthattuk, az eddig létesített és tervezett ügyvédi díjszabások nem csak a részletekben, hanem alapjaikban is a legnagyobb eltéréseket mutatják. Ha pedig ezen törvények keletkezésének fázisait szemléljük, hogy holmi elvi alapot találhassunk, csalódva tapasztaljuk, hogy az egész törvényelőkészítő viták mindig csak a körül forgottak, hogy átalány vagy lmlöndíj-rendszer szerint kell-e a díjszabást megalkotni? Daczára azonban ezen folytonos vitáknak, még csak a két rendszer közötti elméleti különbségek megállapítása sem történt meg rendszeres munkában, hanem mindig azon szempont absorbeálta a tárgygyal foglalkozókat, hogy melyik rendszer alkalmasabb az ügyvéd munkájának gondosabb és lelkiismeretesebbé tételére, továbbá az, hogy melyik rendszer enged köny- nyebb áttekintést a per megindításakor az abból származandó díjak mennyiségére. Kézen fekvő, nézetem szerint, hogy mindkét szempont értéktelen, mert nem szabad szabályul felállítani azt, hogy az ügyvéd a pert úgy viszi, hogy abból neki mennél több díj jusson, ez visszaélés lehet csak, a melynek megelőzésére és megtorlására gondolhat a törvényhozó, de nem képezheti ez egy rendszer alapját. A díjak áttekinthetősége szempontjából pedig a két rendszer között különbség nincsen: 1. mert a tiszta átalány-rendszer a gyakorlatban mindig keresztülvihetetlen, és mindig vegyes rendszerré lesz; 2. mert a per esélyei előre soha még csak megközelítőleg sem állapíthatók meg. Látva ezen chaost, le kell mondanunk arról, hogy külföldi analógiák után indulva, kielégítő eredményre juthatnánk. 20
