Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
15 A franczia tarif az angollal megegyezőleg a pertárgy értékére való tekintet nélkül csupán az egyes ügyvédi cselekmény belső értéke szerint, illetve az abban foglalt munkamennyiség szerint alkotja az egyes díjtételeket, vagyis az ú. n. különdíj rendszer szerint. Ezen tarif a helyi viszonyok szerint három díjosztályt különböztet meg: az elsőbe tartoznak: a «Cours d’appel»-ek, azaz a másodfokú bíróságok területei, a 30,000-nél több lakossal biró városok kivételével; a másodikba : a 30,000-nél több lakossal biró városok; a harmadikba: Páris, Lyon, Bordeaux. Bouen, Marseille, Toulouse, Lille és Nantes. Ezen három osztályban ugyanazon cselekményért fokozatosan különböző díjak járnak. A franczia Tarif száznál több külön tételben intézkedik,* melyek a legnagyobb részletességgel szólnak a peres, végrehajtási, telekkönyvi, hagyatéki, stb. stb. ügyekben megállapítandó dijakról. Hogy mennyire részletesek ezen tételek, arról fogalmat nyújt 0. Baviart avoué á Beauvais munkája: «Le Tarif en matiere civile, appliqué d’aprés la jurisprudence et la doctrine 1892», mely különböző forrásokból összeállítva 804 fő- és számos altételbe foglalta az egész igazságszolgáltatás terére vonatkozó díjszabási anyagot. Hasonló a francziához az olaszországi állapot is, hol mint az eddig említett országokban, az ügyvédség kettéválasztása keresztül van vive. A német birodalomban az 1879-ik évi törvény a «Gebüh- renordung für Rechtsanwälte»** szabályozza az ügyvédi díjakat 95. §-ban és pedig úgy az összes polgári, mint a büntető ügyekben is. Ezen törvény tisztán a pertárgy értéke után indulva, az átalányrendszer módja szerint kimondja, hogy egy ügyben négyszer járhat az alaptaksa, melynek neve ehhez képest azután : 1. Prozessgebühr. 2. Yerhandlunsgebühr. 3. Vergleichsgebühr és 4. Beweisgebühr, mely utóbbi félakkora, mint a többiek. Hogy ezen «en bloc» díjazás azután az egyes esetekre a méltányossá* 0. Baviart: Le Tarif en matiere civile. 1892. ** Gebührenordnung für Kechtsanwälte vom 7. Julii 1879. (В. G. В. L. 1879. Nro 23. 176—192. lap.) 15
