Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
16 got némileg megközelítőleg legyen alkalmazható, következik az intézkedéseknek egy sorozata, a melyben ezen alapdíjaknak 2, 3, 4, 5 és 6 tizedei; 5 és 3 huszadai meg 78/ioo-a szerepelnek. A gyakorlat kénytelen volt, hogy ebben a szám- labirynthusban kiismerhesse magát, terjedelmes tabellákat állítani össze és ezek segítségével operálni. A német Jebührenordnung nemcsak a perköltségek megállapításánál kötelező a bíróra nézve, hanem a szerződési szabadság fentartása mellett, tehát subsidiariusan, a megbízóval szemben is szabályul szolgál ép úgy, mint az angol skála. Abban is megegyez azzal, hogy úgy az érdemleges, mint a sablon munkára kiterjednek a kötelező tételek. Az angol és franczia skálától eltérőleg a német birodalmi skála nem a különdíjak, (Einzelgebühr, Sondergebühr) hanem az átalánydíjak (Bauschgebühr) álláspontján készült. A két rendszer közötti különbség röviden az, hogy míg a különdíj- rendszernél minden egyes ügyvédi cselekmény a díjigénynek külön önálló alapjáúl szolgál akkor is, ha azon cselekmény többször ismétlődik; vagyis míg külön díjazandó ezen'rendszer szerint minden beadvány, tárgyalás, megjelenés és általában véve minden tartalmilag és számszerűleg megkülönböztethető cselekmény, addig az átalányrendszer az ügyvédi cselekményeknek csak nagyobb csoportjait különbözteti meg és azokért állapít meg díjakat, tekintet nélkül az egyes ily cselekménytömbökön belül lefolyt cselekmények számára és terjedelmére. Az osztrák 1890. évi márczius 26-iki « Gesetz, wodurch der Justizminister ermächtigt wird, bezüglich solcher Leistungen der Advocaten und ihrer Kanzleien im gerichtlichen Verfahren, welche wegen ihrer Einfachheit und Wiederkehr eine durchschnittliche Bewertung zulassen, einen Tarif im Verordnungswege zu erlassen»* mindössze egy 4 §-ban megadott törvényhozási felhatalmazás, a melynek folytán az igazságügyminiszter a törvény létezése óta, 1897. évi deczember 11-én, másodízben egy 20 §-os rendeletet bocsájtott ki,** melyben a felhatalma* Lásd indokolás: Regierungsvorlage : 482 der Beilagen zu den stenogr. Protokollen des Abgeordnetenhauses. — X. Session. ** Reichsgesetzblatt 1897. CXIV. 16
