Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
IG czikk a világi hivatalokat bízza reá. Az 1715. VIII. t.-cz. az állandó hadsereg szervezését bízta a királyra megengedte, hogy toborozhat, a hadsereget organizálhatja és vezetheti, fön- tartván magának a subsidiumok megajánlásának jogát, hova az adó- és ujonczjutalékot kell beleértenünk. Legújabban az 1867. XII. t.-cz. 11. §-a a hadsereg belszervezetét, vezérletét és vezényletét a koronára ruházta, úgy, hogy ezek fölött a magyar király saját hatalmánál fogva rendelkezik. Az idézett t.-cz. 12. §-a pedig a nemzet jogait írja körül. Világos törvények korlátozzák a királyi hatalmat. Ily törvények p. o. Albert XVI., Ulászló VII. r. 2., Mátyás III. r. 11., 1715. VIII., 1622. II. XII, 1659. I. — Albert XVII., 1547. XXXVII., 1741. II. (Az utóbbiak szerint az ország határait el nem idegeníthettek.) A kötelezettség pedig, hogy a király megtartja a nemzet alkotmányát nemcsak pactum á nemzet és uralkodó család, hanem a nemzet és minden egyes kirátya között. I. Ferdinandtól 1867-ig, Il-ik József kivételével, minden magyar király megesküdött a pactum megtartására. (Beksits nyomán.) Az erősen conservativ író Virozsil Antal utal reá, hogy a magyar királyt illető terjedelmes királyi jogokkal ép oly fontos királyi kötelességek állanak szemben, melyek egyaránt törvényen alapulnak. Ily kötelessége a magyar királynak: 1. hogy magát és pedig hat hó lefolyta után a trónfoglalástól számítva megkoronáztatja (1. 1723. II. 1791. III.). 2. Az ország elvesztett tartományait a lehetőség szerint visszaszerezni (1. a hitlevelek egész sorozatát). 3. Törvényszabta időben az országgyűlést egybehívni (1.1622. II., 1635. XCIV., 1647. CLIV., 1655. XLIX., .1659.1., 1681. LVIII., 1715. XIV., 1723. VII., 1791. XIII., 1827. V., 1848. IV. t.-cz.). 4. Mivel pedig Magyarország egész politikai alkotmánya a király és nemzet közt kötött kölcsönös szerződéseken, számos alaptörvényen, illetve azoknak szakadatlan megtartásán alapszik, ez okból a király legszentebb kötelességei közé tartozik, hogy az 1715. II. HL, 1741. VIII., 1790/91. X. XII. XIX. stb. törvény- czikkelyek alapján (ismert alaptörvények) a legfelsőbb hatalomnak megszabott korlátáit, mind maga megtartsa, mind mások által megtartassa, illetve a magyar nemzet minden szerzett jogait oly sértetlen megőrizze, mint saját fölségjogait csorbí96
