Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)

Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]

17 tatlan föntartani akarja, hogy azokat sértetlenül utódjaira át­ruházhassa. A most mondottakat megerősítendő, hivatkozom Csemegi Károlyra, ki a maga idején nagy feltűnést keltett, s ma is for­rásműnek méltán idézhető művében «A jogvesztés elmélete és az államjog» (38. 1.) ezt Írja: «Hazánk alkotmányának szerző­déses természete el nem tagadható, valamint azon történetileg igazolt s annyi jelenségekben ismételve megerősített tény is vitán kívül áll, miszerint maga az uralkodás joga e törvények mellett és ezek folytán a fejedelem és nemzet között létrejött, s az utódokra is kiterjedő megállapodásból hárult a fölséges dynastiára; épen úgy kétségtelen az is, hogy bizonyos esetben, mely a sanctio pragmaticában különösen ki van fejezve, a teljes souverainitás, azaz annak joga és egyszersmind gyakorlata, a nemzetre ismét visszaszáll. Itt az államsouverainitás annak legfőbb, sőt valamennyi követelményeiben teljesen ki van fejezve s megállapítva: s így Magyarországban az alkotmány nem származván a királyi teljhatalom egyoldalú cselekményé­ből, az uralkodó még a legalkotmányellenesebb fölfogás szerint sem bir a törvényfölötti uralommal; a törvényt rendelet által meg nem csonkíthatja, nem érvénytelenítheti, s a mi ezzel egy­értelmű, magas hivatása gyakorlásában azon korlátok közé van helyeztetve, melyeket az alaptörvények kitűztek, s melyek által másoknak jogai, az államjog fundamentalis szerkezetében, biz­tosíttatnak. Ez oly folyomány az előzmények egyenes vonalán mint mellőzhetlen eredmény következik, s a mi a történelem fényeinek megtagadása nélkül kétségbe nem vonható. Történelmileg véve a magyar királyt, mind eme jogok és kötelezettségek a monarchia megalakulása óta egyaránt s vál­tozatlanul illették, erre nézve így ir Hajnik Imre: «az állam- hatalom ezen teljének birtokában István monarcha volt a szó szoros értelmében, és ép az által külömbözött állása a feudális királyokétól». Freeman A. Edwárd Írja: «Legrégibb és legújabb időnkben a korona jogai és a nép jogai ugyanazok, mert elismert dolog, hogy a korona hatalmát a nép jólétéért kell gyakorolni, a nép­nek vagy képviselőinek tanácsával és beleegyezésével .... Jelenlegi uralkodónk épen olyan erős jogon uralkodik, mint 1 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom