Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)

Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]

15

Szilágyi Dezső a képviselőház 1889 febr. 21-én tartott ülésében ezt mondá, hogy: «a nemzet a koronával egyenrangú és egyensulyu tényező». Beksits Gusztáv ezt írja: «a királyság Magyarországon nem volt különálló, a nemzettől külömbözö tényező, hanem a szent korona egyetemlegességében összeolvadt a nemzettel. Csak annyi joggal bírt és bírhat ma, a mennyit reá ruház a nemzet».

Cziráky mindenben e nyomon halad, mint ez Conspect. Jur. Publici czímű műve XXIII-ik Caputjából kiderül. (L. 186. s. k. 1. 638., 639., 640., 641., 642., 643., 644., 645., 646,. 647. §§-ait.)

Kimutattam tehát legkülömbözöbb politikai árnyalatokhoz tartozó jeleseink véleményével, hogy az általam előre bocsájtott közjogi axiómára nézve a fölfogások nem divergálnak, ha a szavak külömhöznek is, a lényeg egy és ugyanaz s mindeme vélemények Werbőczy H. К. I. R. 3. czim 6. és 7. §§-aira vezethetők vissza.

Alig kelletvén megjegyeznem, hogy Werbőczy, a Hármas könyvben leirt és eléggé ismert elveket, már készen találta, s azt oda hatszázados folytonos gyakorlatként jegyezte föl. A XVII. század közjogi irodalma határozottan megerősíti Werbőczy fölfogását. (L. Bernegger Discussio historico-politica de Begno Hungáriáé.) Az 1629-ki.szintén Werbőczyt veszi alapul. Bonfinről említést se téve, ez az általános fölfogás, Pancratius, Ens Gáspár, Baksay (1690), mind ez elvet viszik tovább. A XVIII-ik század végén Bosenmann így ír: «nachdem aber die ganze oberste Gewalt an die heilige Krone übertragen wurde, gefiel die beschränkte Monarchie, welche auch noch heutigen Tags bestehet. (1792.) Szószerint így van ez Bosenmann latinnyelvü közjogába fölvéve, hol az «übertragen» szónak megfelelőleg a «Translata» van használva.

Ezek szerint a király törvényhozói jogát, tehát a legfőbb jogot is a nemzettől kapta. (H. К. II. B. 3. czím.) A törvények szentesítése legbensőbb joga a koronának, mégis az 1608. XVI. t.-cz. 1. §-a a törvénynek szentesítésével való ellátására is kötelezte a királyt. Minden egyes királyi jogra külön átruházást kapott a magyar korona fölkent viselője: így p. o. az 1546-ik XIX. t.-cz. hadsereg tartására szólította föl. A. H. К. I. B. 11-ik czím az egyházi javadalmak adományozását, s az 1526. II. törv.95