Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)

Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]

14

fordulnak elő: «Kímélje a nemzetet, annak törvényes alkotmányos jogait, melynek föntartására magát esküvel kötelezte volt, A nemzet csak azon föltétel alatt köteles hódolati esküjének szentül tartására, ha a fejedelem is megtartja a maga esküjét: a kötmény két oldalú, mind a két felet egyaránt kötelező». Nagy Pál az 1825/27. évi országgyűlés folyamán így nyilatkozott: «0 felsége a mi jó királyunk, nem határtalan uralkodó, hanem constitutionalis király, az ő hatalma csak a törvények értelmében terjed ki, ő nem egyéb, mint Animata Lex, lelkesült törvény, felebbvaló ő nála is a törvény. Magánosán, országgyűlésen kívül urunk ő és parancsolónk, nálunk feljebb van; de most midőn az országgyűlés együtt van, két hasonló rész ül össze, most nem fölebbvaló a király a nemzetnél. (L. Guzmics Izidor naplója 119—134, 1.)

Deák Ferencz a most vitatott elvet kétszer hangsúlyozta ezen értelemben. 1834 aug. hó 27-én ezt mondja: «nem a fejedelem ad a nemzetnek jogokat, hanem a nemzet ad a fejedelemnek, mert a nemzet minden jussoknak forrása». Az 1866-ik évi márcz. 3-iki kir. leiratra adott föliratban ez is benn áll: «elismerte ezt azon fejedelem is, ki a dicsőségesen uralkodó házból első lépett a pragmatica sanctio alapján a magyar trónra, midőn az 1741. XI. t.-cz. 2-ik §-ában e kifejezést használja: «azokban, melyek a neki engedett legfőbb hatalomtól függenek». . . . stb.

Kossuth Lajos pedig ezt írja: «Magyarországon valamint a souverainitás jelvénye a korona, nem a királyé, hanem az országé : úgy a korona által jelvényezett souverainitás is nem a királyé, hanem a nemzet törvényszerű tulajdona s a souverainitás attribútumainak gyakorlásában a király csak annyi részvéttel bírhat, a mennyit neki a nemzet szerződésileg engedélyezett. Ez Magyarországon nem pusztán államjogi elmélet, hanem ezredéves történelmi tény». (1861-ben.)

Szemere Bertalan 1853 okt. 29-én az «Examiner», 1853 okt. 31-én a Timesben ezt írja: «A mi királyaink, a nemzettel szemben, soha sem merték isteni jogukat a királyságra csak említeni is; — honnan meríthették tehát tekintélyüket, hatalmukat, — mint a nemzet saját szabad akaratából ».

94