Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
13 Macht und eben deshalb kennt diese Macht kein Gebiet, das rechtlich ihrer Einwirkung entzogen wäre. Die Staatsgewalt bestimmt den Umfang ihrer Thätigkeit selbst» .............. a Landtagról pedig így szól az ismert tekintély: « .. Der Landtag ist kein Staatsorgan neben dem Könige, sondern unter dem Könige. Er verhandelt mit dem Könige nicht auf dem Fussa einer gleichberechtigten Partei, nicht in den Formen des Vertrages, sondern er erfüllt staatsrechtliche Functionen in dem Masse, wie sie die vom Könige ausgehende Rechtsordnung ihm übertragen hat». A legszigorúbb német fölfogásnak felel meg Hegel azon állítása, hogy az államban a szerződés a magánosok között helyén van ugyan, de nem az állam és az alattvalók között. (Összes művei XVI. k.) Ezen elv a német alkotmányokban következetesen keresztül van vive. E rövid idézet megmutatja a német «Staatsrecht»-ek fölfogását s kiinduló pontját, — ez volt a régi franczia királyság, ma a porosz királyság inclusive az összes német monarchiák alapelve. Ha tehát ez nálunk is állana, úgy az újabb fölfogás híveinek igaza lenne, hogy a sanctio pragmatica nem szerződés a nemzet és királya közt, majd pedig, hogy a nemzet és királya között szerződés egyáltalán nem is jöhet létre. Nálunk azonban a viszonyok épen az ellenkezőt mutatják be mint jogi alapot s mint jogi fejleményt. A magyar közjog értelmében a királyt csak annyi hatalom illeti, a mennyit a nemzet az alkotmányban a koronájával együtt reá ruház, vagyis a magyar királyi hatalom átruházott természetűa mi annyit tesz, miként a király hatalmát nem saját eredeti joga alapján bírja, hanem a nemzettől lett fölhatalmazás ( következtében, hatalmának korlátjait önmaga nem szabhatja meg, hatalmi köre csak arra terjed, mely kört a nemzet reáruházott, és csak oly mód gyakorolhatja, miként azt a nemzet közakaratára alapított alkotmány gyakorolni engedi és rendeli. (L. Werbőczy H. К. I. R. 3. czím 6. és 7. §§-ait.) (Ferdinándy id. m. 84., 88. 1.) Ez nem doctrinár tétel, ezt a magyar jogélet fényeiből bírom igazolni. 1672-ben Szelepcsényi György esztergomi érsek előterjesztést intéz I. Leopold királyhoz, ebben a következők 83
