Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Szakolczai Árpád: Az ujdonság kérdéséről a szabadalmi jogban [145., 1898]
“23 a feltaláló, vagy jogutódja jelenti be a szabadalmat és azt el is nyeri, a felszólalási határidő lejárta után a valódi feltalálónak, vagy jogutódjának nem volna más joga, mint a megsemmisítési kereset. Ezen nézetéhez nem csatlakozom azért, mert maga a törvény kifejezetten utal 59. §-ában arra, hogy a szabadalom tulajdonjoga vitás lehet és fenntartja a rendes perutat s igy, miután már a szabadalom meg van adva, lehetetlenség volna megtagadni épen abban az esetben, mikor a feltaláló találmánya eloroztatott, azt, hogy ő később a rendes biróság előtt keresettel felléphessen s a szabadalom átruházását kérje. Megerősít engem ebben az, hogy ez nemcsak az én egyéni nézetem, hanem a német törvény alapján kifejlett irodalom és bírói gyakorlat is így tartják ezt, pedig ott a törvény nem mondja, hogy a szabadalom a feltalálót illeti. Második megjegyzésem az volna, hogy a száz évnél régebbi találmány esetében, vagyis azon esetben, a mikor a törvény a reproductiót megengedi, a felolvasó úr szerint nem volna a törvény igazságtalan, mert a feltaláló nem volna megvédve. Ez részben úgy áll, de ismét nem egészen. T. i. a törvény egyrészt megkívánja, hogy a bejelentésben a bejelentő kijelentse azt, hogy ő a feltaláló, vagy annak jogutódja, ez utóbbi esetben köteles igazolni a jogutódlást és a bejelentésben ilyen esetben formális kötelessége magát ilyenül kijelenteni. Ha ő egyszerűen bevallaná, hogy ő ezt valahol olvasta, ez nem volna elegendő arra, hogy a szabadalom megadassák. Továbbá itt jogában áll a feltaláló örököseinek ismét a felszólalás útján ezen találmányt igényelni. A harmadik pont az volt, hogy a felolvasó úr teliesen identifikálta a nyilvános gyakorlatba vételt, a mely az újdonságot lerontja, azzal a gyakorlatba vétellel, a mely elegendő arra, hogy az illető a maga üzemében tovább gyakorolhassa a találmányt. Ez ismét olyan pont, a melyben nem érthetek egyet; t. i. ahhoz, hogy ő tovább gyakorolhassa, elegendő az, hogy a találmányt gyakorlatba vette, hogy ez a gyakorlatba vétel nyilvános lett légyen, vagy olyan, hogy más szakértő a találmány lényegét ki- vehette volna, ez nem szükséges. Ez a két dolog teljesen elütő egymástól, azért nem felesleges a törvény azon intézkedése, 71
