Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Oláh Gusztáv: Az elmebetegek jogvédelméről. Salgó Jakab felszólalásával [144., 1898]
13 letartóztatás tudata, valamint az arra való visszahatás tekintetében a kettő között semmi különbség nincsen. A harmadik csoportba tartoznak azon rovott múltú imbe- cillek, a kiknél a bűncselekmény ismétlésének lehetősége jóval csekélyebb, mint azon szokványos tolvajok, betörők s egyéb javíthatlan gonosztevőknél, a kik büntetésük kiállása után szabadon bocsáttatnak. Hogy ezeket még kevésbbé lehet örökösen tébolydában tartani, az csak természetes. Felháborító cynismus nyilvánul meg a társadalomban ezen egyének cumulatiójában, egy sivár, kegyetlen vonás, mely szinte érthetetlen azon társadalom részéről, mely egy katonatiszt ártatlan elitéltetésének csak feltevésére lázongó felhevü- lésre gyújtotta az egész művelt világot. A ki bolond, annak a tébolydában van a helye. Ezzel végzett a társadalom ezen egyénekkel, a kiknek az egész jogállam szervezetének rétidén nincs egyetlen hivatalos védője, pártfogója, a ki fölvetné a kérdést, hogy hátha az a szerencsétlen mégis el tudna lenni odakünn a családja körében, vagy rendőri felügyelet mellett? Sohasem hallottam, hogy valahol oly irányú vizsgálat tartatott volna, hogy valaki a közveszélyesség megszűntén túl tartatik vissza a tébolydában. Alakilag — mert az alakiságnak mindig elég van téve — az elmebetegek védő nélkül az intézetben sem állnak, mert hiszen ott van a discretionális joggal felruházott igazgató. De, kérdem, hogy egyenjogilag összeegyeztethető-e. hogy ugyanaz legyen valakinek a védője, ügyének elősegítője, a ki a reája rótt felelősség által személyesen érdekelve van oly irányban van, hogy a beteg ott maradjon ? Az elmebetegek jogvédelméről irt művekben és nagy gonddal megalkotott törvényeket olvashatunk, melyek hivatva vannak lehetetlenné tenni, hogy valaki jogtalanul tébolydában tartassák. De ott mindig csak épelméjüekről van szó. Ez tulajdonképen az egészségesek jogvédelme. Arról, hogy egy kevéssé, vagy alig közveszélyes imbecill, a kinek az élethez, a mozgáshoz, a világhoz joga van, a szabadságnak visszaadandó, arra nézve a törvény nem tartotta szükségesnek garancziákat keresni. Összegezem az előadottakat. 43
