Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Oláh Gusztáv: Az elmebetegek jogvédelméről. Salgó Jakab felszólalásával [144., 1898]
9 fogházfelügyelő őket közveszélyeseknek tartja, micsoda állandó ostromot kellene annak kiállani! S ha most az az egy ember megjelenne a letartóztatottak körében, ha mindennap eljönne be nem váltott Ígéretek, hiú biztatások után s ha kötelességévé tétetnék, hogy a foglyokat kiereszsze szabadba olyan őrszemélyzettel, mely egy pár hatosért elősegíti a fogoly szökését, mert a törvény ezt, ha egyébként rósz következményekkel nem jár, nem is bünteti (az egyik kerületi rendőrkapitány a cselédtörvényt, a másik egy másik könyvet forgat s utoljára ápolóstól haza küldi az embert) s ha végül hozzá veszik, hogy mindezek ártatlanul volnának elitélve — mert a tébolydák turbulens elemei mindig épelméjüeknek hiszik magukat — akkor nem fognak csodálkozni azon, hogy az elmeorvosok ellen elkövetett merényletek 99°/o-a a tébolydában való visszatartás vélt jogtalanságának megtorlásából ered. Ezek az állapotok azok, melyek a tébolydái orvosok egy részét oly mozgalomra birták, melynek czélja az volt, hogy a büntevő elemektől szabadíttassanak meg az elmegyógyintézetek. Úgy sem gyógyszempontból hozták oda, hanem mind a társadalomra veszedelmes egyéneket, tehát tisztán letartóztatás czéljából. A letartóztatás anyagi és alaki eszközei pedig homlokegyenest ellenkeznek a modern elmebetegápolás azon haladásával, melyért egyedül lelkesedik az elmeorvos. Fel lett hozva az az ijesztő érzés, mely egy családot sújt, ha megtudja, hogy elméjében megbetegedett tagja elvetemült gonosztevők, prostituáltak, gyermekgyilkosok, méregkeverőnők társaságában tartózkodik, nemcsak egy fedél alatt, de esetleg közös hálószobában stb. stb. És mégis, uraim, az elmeorvosok jobb érzésük ellen cselekedtek, amidőn azt kérték, vennék el tőlük e keserű poharat. Sa ját hitvallásukat tagadták meg ezzel, mert hiszen egy évszázadon át küzdöttek azért, hogy az elmebetegek sorsa az elmeorvosok kezébe tétessék le. És most, mikor a kor humánusabb szelleme megértette e szózatot, most az elmeorvosok legyenek azok, kik azt kiáltsák: «börtönbe vele». Hiszen akkor successive kívánni lehetne a többi kényelmetlen beteganyag eltávolítását, mindazon ön- és közveszélyes elemeket, a kikkel való megküzdés képezi az elmeorvos hivatását s mely küzdelem módjairól 100 elmekórtani folyóirat ír a 39
