Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Oláh Gusztáv: Az elmebetegek jogvédelméről. Salgó Jakab felszólalásával [144., 1898]
10 világ különböző nyelvén s viszi előbbre az elmebetegápolás tudományát. Az e kérdések felett folytatott theoretikus véleményharcz fonalát kettévágta egy pár hó előtt megjelent belügyminiszteri rendelet, a mely érvényt szerezve a tényleg fennálló törvénynek, hatályon kívül helyez térítvényt, jótállást, árvaszéki beleegyezést és szigorúan elrendeli, hogy közveszélyes, de különösen rovott múltú egyének a közveszélyesség teljes megszűnte előtt tébolydából többé el nem bocsáthatók. Miután pedig a legtöbb esetben nem acut megbetegedésről, hanem veleszületett kisebb-nagyobb defectusokról van szó, ezek ép oly kevéssé tűnnek el nyomtalanul, mint a fegyenczek cri- minalpsychologiai defectusaik. A különbség csak az, hogy ezek büntetésük kiállása után evidens és notórius közveszélyességük daczára, kibocsáttatnak, esetleg államrendőri felügyelet alá helyeztetnek, az előbbiek azonban vagy élethossziglan visszatartatnak vagy minden elkövetendő tetteik felelősségét az intézeti orvosra átháríthatják, a kinek lelkiismeretét innen túl nemcsak saját tettei, hanem elbocsátott betegeinek összes tettei terhelik. Ezek szerint tehát az elmegyógyintézet mint a közrendészet egyik executoricus intézménye, rovott előéletű, közveszélyes elemeket tart elzárva ugyanolyan felelősséggel, mint egy állami fegyház, de elmegyógyintézeti jellegénél fogva az állami hatalom reclusionalis eszközeit nélkülözi. Felelős, ha egy betege megszökik, felelős, ha zár alatt tartja, felelős, ha a beteg egy beteg társát megtámadja, felelős, ha önmagában tesz kárt, felelős, ha visszatartja, felelős, ha elbocsátja, felelős — nem a szabályok betartásáért, hanem minden kellemetlenségért, ha valamely intézkedése olyat eredményezett. Ilyen állapotok között azt lehetne várni, hogy az elmeorvosok belátva a reájok rótt feladat megoldhatatlanságát, összeállnak s azt mondják : «Vagy adjátok meg nekünk a reánk rótt feladat megoldhatásának eszközeit, vagy elhárítunk magunkról minden felelősséget, de bezáratni- magunkat kötelességünk teljesítéséért, incommensurabilis fejleményekért nem, engedjük». 40