Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Az ági öröklésről. Barna Ignácz, Enyiczkey Gábor és Kégl János jogászegyleti előadásai [143., 1898]
20 talanságokra vezetne s e tekintetben nézetem szerint semmi esetben sem lehet tovább menni, mint a meddig az 1840 : VIII. törvényczikk 16. §-a ment, midőn a jobbágyok özvegyeinek tartásánál az özvegy sorsán, a vagyon mennyiségén kívül annak is tekintetbe vételét kívánja, hogy az özvegy közszerzemény czímén mint tulajdonát mit, mily értéket tartott meg. Tehát legfelebb arról lehetne szó, hogy a hitvestársi törvényes örökségi rész kiszámításánál az örökhagyó házastárs közszerzeményi illetősége hagyatékához ne számíttassék, hanem a hitvestársi örökségi rész csak az örökhagyó házastársnak a közszerzeményen felül eső hagyatéki vagyonából adassék ki úgy, a mint ezt Teleszky javaslata tervezte. De még ekkor is, különösen kisebb hagyatékoknál, attól kellene tartani, hogy épen a hitvestársi örökösödésnek Barna t. előadó úr által tervezett szabályozása esetén számos esetben az özvegy hitvestárs s főleg az özvegy nő sorsának biztosítására a hitvestársi örökségi rész s különösen a köteles rész végképen elégtelen lenne s így ezen esetre nagyon megfontolandó, hogy csekélyebb hagyatékoknál ne álljon-e jogában az özvegyen maradt házastársnak s különösen az özvegy nőnek hitvestársi örökségi része gyanánt az egész hagyatéki vagyon haszonélvezetét választani. Felszólalásomat befejezni óhajtva, Kégl János t. tagtárs úr előadásával kell még pár perczig foglalkoznom. A t. tagtárs xír az öröklött vagyonban való ági öröklés mellett szállva sorompóba azon kiindulási pontjából, hogy az egykor hazánkban fennállott ősiséget csak az élők közti viszonyokban kell megszűntnek tekinteni, ellenben azt a vagyon halálesetében! átszállásánál igen is fenn lehet és fenn is kell tartani, arra a következtetésre jut, hogy az, miszerint a vagyon törvényes örökles esetében arra az ágra száll vissza, a melytől eredt, magában a jogérzetet ki nem elégíti, hanem egészen jogos és méltányos, hogy az öröklött ági vagyon a szerző ág tagjainak olyan patrimoniumát képezze, a melyet a szerző ág öröklésre jogosított tagjai elől az örökhagyó még végrondeletileg se vonhasson el. Tehát ma ott állunk, hogy az ágúl-hiv öröklés pártolóinak egyik lelkes harczosa túltesz még Zlinszky követelésén is, ki a 70-es években az académiai pályázat alkalmával meg- indúlt örökösödési jogi vita kezdetén még megelégedett volna 20
