Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Az ági öröklésről. Barna Ignácz, Enyiczkey Gábor és Kégl János jogászegyleti előadásai [143., 1898]
19 Nevezetesen a számtalan sok csekély hagyatékra gondolva, nem szeretném, ha ezen kis hagyatékoknál meg lenne ugyan a hitvestársi kölcsönös öröklés tiszteletre méltó intézménye, jelesen az özvegyasszony megkapná a hagyatéknak őt illető részét pl. az egy gyermekrészt tulajdonjogilag; e csekély örökrész tulajdona mellett azonban az ínség ellen sem lenne biztosítva, mivel fentartására t. i. lakására és tartására nemcsak örökségi része, hanem az egész hagyatéki vagyon haszonélvezete is elégtelen lenne. Itt nyílik kedvező alkalom arra, hogy Szladits Károly t. előadó úr e vitát megnyitó fejtegetéseire is tegyek pár rövid megjegyzést. Ha jól vettem ki, Szladits t. előadó úrnak a házastársi közszerzemény felől nyilvánított felfogása a felé hajlik, hogy ezen jogintézmény értéke, gyakorlati haszna igen kérdéses, mivel a közszerzemény esetenként való kiszámítása, de sőt ezen kiszámítás alapszempontjai is felette bizonytalanok. Másfelől pedig — ismét feltéve, hogy Szladits t. előadó urat félre nem értettem — fejtegetéséből azon irányzatot vélem kiolvasni, hogy épen azért is, mivel a közszerzemény megállapítása annyi gyakorlati nehézségbe ütközik, lcgczélszerűbb lenne ezen jogintézményt, a mely a t. előadó úr szerint különben is az öröklött ági vagyonban való öröklés rendszeréhez fűződik, az ági öröklés elejtése után a hitvestársi örökléssel pótolni. Megvallom, hogy én a t. előadó úr felfogásának most jelzett irányzatát nem tudom osztani. Nevezetesen nézetem az, hogy a házastársi közszerzemény jogintézményére minden körülmények közt szükség van és pedig nemcsak a házasságfelbontás esetére, hanem az egyik házastárs halála esetére is s a megvalósítás nehézségei az intézmény mellőzésére elég okul nem szolgálhatnak. Különben is a mint a házastársi könyvvezetés tervezett s valóban ijesztő lajstromai és rubrikái nélkül eddig is megvoltunk s a közszerzemény esetenkénti megállapításától, mint lehetetlen feladattól, egyáltalában vissza nem rettentünk, úgy megélünk valahogy ezután is. A közszerzeménynek a hitvestársi öröklésbe való beolvasztása pedig számos esetben, midőn a házastárs közszerzeményi illetősége a tervezett hitvestársi törvényi örökségi részt jelentékenyen túlhaladná, feltűnő méltány2* 19
