Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
96 unione értelmében az egyesülés a védelemre, és nemcsak Ő felsége személyével; hanem a védelemre az örökös tartományokkal is történt. Semmi más csak a védelem. Ezt a sanctio pragmatica első szakasza igen világosan kimondja». (67-es bizottság II. ülése.) Előre bocsájtva mindezeket bizonyos, bogy az 1723. I., II. törv.-czikkeknek hatályba lépte után, a már gyakorlatban meglevő külügyek közösségén kívül egy második közösügy t. i. az osztrák és magyar monarchia védelmének közösügye is keletkezett, a melyre határozottan utal az 1723. I. t.-cz. bevezetése: «Et ad permansionem Eorundem, ac incrementum publici Status Eegni Hungáriáé, Partiumque eidem adnexarum proque stabilienda in omnem casum etiam contra vim externam cum vicinis Eegnis et Provinciis Hsercditariis Unione et conservanda domestica tranquilitate directam curam, et sollicitudinem.» Továbbá а II. t.-cz. 1. §-ában foglalt indokolás is ugyanez elvet erősíti meg, mondván: «Ut successivis quibusvis temporibus ab omnibus externis, et etiam domesticis confusionibus, et periculis praeservari; imo in alma, et continua tranquilitate, ac sincera animorum Unione adversus omnem vim etiam externam felicissime perennare possit». Mindemez elveket még szabatosabban fejezi ki az erdélyi 1744. III. t.-cz.-be iktatott pragmatica sanctio, melynek következő szavai: «Ad mutuam et reciprocam defensionem, maiorumque cum dignitate et inde secuturo terrore Hostium, securitatem in omne sevum nexu indissolubili coalescere et cohserere valeant atque possint», a pragmatica sanctiónak valódi értelme s eredeti intentiói iránt semmi kétséget nem hagynak fönn. A képviselőház 1867. márcz. 26-án tartott ülésében Tóth Lőrincz ezt jegyezte meg: «A pragmatica sanctio jól értelmezett betűje s az erdélyi pragmatica sanctio analógiája is mellettünk szól». «A közös biztonság és annak együttes erővel leendő védelme és föntartása oly közös és viszonos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatica sanctióból származik . . . e kötelezettség betűről betűre nincs beírva (a magyarországi) törvénybe, hanem ez annak természetes consectariuma. Bizonyosan nem csupán személyes hajlamból kötötték az ország rendei akkor a pragmatica sanetiót, hanem fontos okaik voltak arra. E fontos okok 176
