Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
97 egyike az volt, hogy Magyarország megvédésére oly eszközöket, oly segítséget is kellett keresniük, mely maguktól ki nem telt __ (1. Deák beszédét 67-es bizottság I. ülésében). Elismerte ezt Nyári Pál is és a most jelölt ülésben így nyilatkozott: «Azt lehet mondani, hogy az austriai dynastia birtokai talán a históriának egyik szakaszában sem voltak annyiszor megtámadva, mint voltak az 1723-iki törv.-czikkek óta. Mindjárt, kiért alakíttatott ezen törvényczikk, életre-halálra harczolt a követelők ellen. Későbben jöttek ama közönségesen ismert vagy lehet mondani mindig európai háborúk. Legközelebb pedig csaknem megsemmisítette az austriai dynastiánalc léteiét a franczia forradalom s az ebből következett háború. Mindannyiszor Magyarország hivatkozott ezen törvényre (1743 I., 11., III.,) s mindenkor ennek értelmében teljesítette kötelessé- gét, nem mondhatván azt, hogy egyenesen Magyarország van megtámadva, azon kifejezéssel élt, hogy azon veszély, mely О felségének egyéb országait és tartományait fenyegeti, ugyanaz Magyarországot is érheti.» Gr. Széchen Antal Írja: «Az 1740-iki országgyűlés elhatározásán és a magyar nemzet férfias föllépésén tört meg a pragmatica sanctio külelleneinek hatalma, és hogy általa mentetett még a későbbi európai nemzetközi rend egyik talpköve» (1. tanulmányok 66.1.). De tekintsünk el mindezektől, a Corpus Jurisban foglalt és 1740/41 után kelt törvények igazolják azt, hogy Magyar- ország az 1723. L, II. t.-czikkbe elfogadott pragmatica sanctió- ból folyó kölcsönös védelmi kötelezettséget mindenkor elismerte. Kiinduló pontul szolgál erre az imént hivatkozott nagy fontosságú országgyűlésen alkotott LXIII. t.-cz., melyben a későbbi következményekre oly nagy befolyást gyakorolt következő tételek foglalvák: «0 felsége királyi székéről előterjesztvén az ország rendéinek, hogy a bajorok, francziák és poroszok által haddal támadtatott meg, szentséges személyét és a fenséges - királyi magzatokat magyarjai hűségébe ajánlotta, a karok és rendek pedig az 1743. I, II. törvényczikkekben alapult jogok védelmére életüket és vérüket egylelkűen Ígérik, s a fenyegető veszedelmet megfontolva és elődeik példája által fölbuzdúlva, az ország közfölkelését elhatározták. Hasonló 177
