Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
88 a külső erő elleni biztosság, a hazai nyugalom, a szivek őszinte egyesülése a szent béke stb. . . . Csáky bibornok-érsek III. Károly királylyal szemben pedig így szól: «Javaslá ezt fölségednek a trónváltozás idejére is s magából a meghívólevélből is az ország nagy vigasztalására kitűnő atyai gondoskodása és mind a belső, mind a külső biz- tonlét és nyugalom tekintetéből a józan ész. Javaslá a múltra, jelenre és jövőre való emlékezés és előrelátás, minő állapotban volt, minő állapotban van s illetőleg minő állapotba juthat a viszonyok változandóságával ezen Szent István első királyunk óta annyi szerencsétlenség látogatta ország . . . Mert ez által a legerősebben hiszi és reméli Magyarország, hogy mind a maga, mind fölséged többi örökös országai és tartományai jólétét előmozdíthatja, ha fölséged és mindkét nemű örökösei kormánya alatt azokkal a tervezett unióban lesz». Ismeretes tény az 1722/23. évi országgyűlés történetében, hogy a rendek formaszerű szerződésre akartak lépni a nyugoti szomszéddal. Az 1723. évi julius 16-iki ülésben Nagy István alnádor indítványozá, hogy miután az öröködés egyező rendének elfogadása által a többi tartományokkal való elválhatlan egyesülés ki van mondva, gondoskodni kellene a többi országokkal és tartományokkal való szerződésnek létesítéséről. A rendek el is határozták, hogy ezen unió érdekében működni kell, a főrendiház mindehhez hozzájárult azon kikötéssel, hogy Magyarország jogai és szabadságai mind a mellett föntartas- sanak. Kijelentette az országgyűlés azt is, hogy az örökös tartományokkal majdan kötendő szerződéseket alaptörvénybe kell iktatni. (Nincs dialectica, mely az 1723. évi rendek intentioi s az 1867. XII. t.-cz. bevégzett tényei közt helyreállítható causalis nexust elvitathatná.) (L. DeákFerencz beszédét. 1867. decz. 14.) (Utal erre b. Kemény Gábor is a 67-es bizottság első ülésében.) A király a rendek előterjesztésére azon választ adta, hogy gondoskodni fog ez ország biztonlétéről, mintegy azt fejezte ki, hogy ama szerződések szükségtelenek. (Salamon Ferencz idézett művében mindezt bőven leírja, így fölmentve érzem magam a történelmi tények fölsorolásától.) Ferdinándy Géza e fölfogást nem osztja, szerinte : «a prag^ 168
