Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
89 matica sancti óban a nemzet és uralkodóház között jött létre nemzetközi szerződés a kölcsönös védelemre nézve, nem pedig az akkor még nem is létező osztrák császársággal». (Id. mű 186.1.) 1867 óta azonban az 1723-ban nyilvánított fölfogás érvényesült. Ezen kérdés a parlamentben is fölmerülvén, ugyanakkor 1893. okt. 12-én Szilágyi Dezső a kormány nevében ezt mondá: «Magyarország úgy tekinti a pragmatica sanctiót .... mint ünnepélyes alapszerződést, mely nemcsak a fejedelem és az ország között, hanem a monarchia két állama között is létrejött és mint ilyen fönnáll . . . midőn О felségével azon ünnepélyes alapszerződés köttetett, О felsége nemcsak magyar király, hanem austriai tartományaiban absolut uralkodó is lévén, a túlsó államot alkotó országok és népek képviseletében fejedelmi teljhatalommal intézkedett». Mindezeket tudva, előre is reflectálva a még fölhozandó tényekre nyíltan kimondom, hogy az 1723. I., II., III. törv.- •czikkeket egyszerű törvényeknek tekinteni nem lehet. Nem oszthatom ama fölfogást, mely könnyen odaveti, hogy mindezt egy más törvény pur et simple megváltoztathatja. Polner Ödön azon fölfogása catastrophát jelezne a magyar közjogban, ha általánosulna az, hogy, mivel a pragmatica sanctiót elfogadó 1723. I., II. t.-cz. teljesen egyenlő minden más törvénynyel (formailag), tehát az alkotmányos tényezők hozzá- járultával egyszerű törvény alakjában megváltoztatható. (L. id. mű 110. 1.) Hasonló felfogást oszt Ferdinándy Géza is (id. mű 181.1.), a ki szerint az sem tesz külömbséget szerződés-e a sanctio pragmatica vagy törvény. Jogbölcseletileg mindez lehet vita tárgya, de ezen vita közjogunk ép e részébe, mely a stabilitást oly annyira igényli, be nem vihető, nem csak idealisabb fölfogások miatt, hanem, mert ennek és pedig szigorúan jogilag véve a dolgot ellentmondanak az 1723. II. t.-cz. 5., 6., 7. Ц-ai. Hogy pedig a szerződés nemcsak III-ik Károlylyal, de általa s vele utódaival is köttetett, kiderül ez az 1723. II. t.-cz. 10. §-ából. De ha ez másként magyaráztatnék, a III-ik t.-cz. állításomat minden kétségen felül helyezi. Ennek előszavában 169
