Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
süja Magyarország autonómiáját, szóval az 1793. évi három ■első czikket.... 3. hogy az élőbeszéd és az 1. §. idézett helyei -azonosok». (Salamon Ferencz. Hon. 1881. 70. sz.) Bizonyos tehát mindezekből, hogy sem 1848-ban, sem 1861-ben, főleg nem 1865/68-ban Magyarországon senki a «Hausgesetzre» nem gondolt, hanem ép az ettől mindig óvatosan elkülönítendő sanctio pragmaticát úgy értelmezték, mint az az 1723. I., H. t.-cz.-be beiktatva lön, a melyre Gbyczy Kálmán megmondá, hogy az szoros magyarázató . . . stb. . . . A «Sanctio pragmatica» szónak a magyar közjogba recipi- álása a bemutatott szerződéses értelemben, tehát a szokásban s a törvényekben, az előre bocsájtott politikai s történelmi háttérben igazolást nyer. Törvénynyel, történelmi adatokkal s tényekkel szemben a theoriának, politikai árnyalatnak szerepe igen alárendelt. Mily nagyszerűen fejezi ki az 1867. évi XII-ik t.-czikk a hosszas alkotmányérti küzdelmek után a nemzeti öntudatot s az ebből kiinduló közvéleményt, az bizonyításra nem szoruló tény. Nincs is a tudományos speculatiónak, a váltakozó politikai combinatióknak oly tökéletes tétele, a mely ennél megbízhatóbbat, megczáfolhatlanabbat tudna létre hozni. Nyugodtan elmondhatom ezek után a mi közjogi fejleményünkre Boyer Collard-al: «Ce droit public, reposait tout entier sur la doctrine du contrat et de la reciprocité, il a traversé les longs áges-------eut il péri dans les loix il se serait conservé dans les esprits, — asyle inexpugnable .... contre les entre- prises de l’autorité .......... V. Az eddig fölhozottak tehát minden kétségen kivűl helyezik azt, hogy a magyar nemzeti élet politikai és jogi nyilvánul ásai- ban az 1723. I., II., III. törvényczikkeket successive és öntudatosan «pragmatica sanctiónak» majd «öröködési szerződésnek» «kötésnek» nevezte, lényegét illetőleg pedig azt mindenkor a dynastia és Magyarország között létrejött és viszonyos jogokat, úgy kötelezettséget alapított kölcsönös szerződésnek tekintette, s annak a magyar közjog rendszerében oly állást tulajdonított, melyre alapította 1723 után, mint azt az 1790, 1848, 1867. évi 6* 163
