Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
82 az 1861-iki, de különösen az 1867-iki tárgyalások alkalmával azon párt ismételt kijelentései szerint, mely mint országgyűlési többség az 1867. évi XII. t.-czikket megalkotta, és a melyet annak értelmére, mint az azt kisérő közjogi fölfogásra vonatkozólag mégis irányadónak kell tekinteni, mondom, úgy Deák Ferenci ismételt kijelentései ..........szerint, Magyarország úgy tekinti a pragmatica sanctiót, mint ünnepélyes alapszerződést, mely nemcsak a fejedelem és az ország között, hanem a monarchia két állama közt is létrejött és mint ilyen fönnáll*. (Érdekes jelenség, hogy a miniszteri beszéd előbb a jogfolytonosságra utal s ennek figyelembe vételével vonja le a következtetéseket.) Mi következik mindebből, nem más, hogy midőn 1865. decz. 14-én fölséges urunk trónbeszédében a sanctio pragmatikában egy kölcsönösen elismert jogalapot választott kiindulási pontul, melyet alaptörvénynek nevez, a mely Magyarországnak és az ahhoz kapcsolt részeknek közjogi és belkormányzati függetlenségét biztosította, melynek alapján kijelenté, hogy a sanctio pragmaticának a magyar korona épségére vonatkozó határoz- mányait érintetlenül fenntartani kívánja : Midőn az 1867. XII. t.-cz. bevezetése a most idézett királyi szavakat recapitulálva, kijelenti: «hogy azon alapszerződés, a mely az 1723. évi I., II., III. t.-czikkek által a fölséges uralkodó- ház és Magyarország közt létrejött, a mely egyrészről a birodalmi kapcsolathoz tartozó országok és tartományoknak, az 1723. I. és II. t.-czikkek értelmében együttes és elválaszthattál! birtoklását, másrészről pedig Magyarországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségét biztosította, lényegében jövőre is feltétlenül fentartassék: Midőn a most idézett t.-cz. 1. §-ában ez áll, hogy: «azon kapcsolat, mely egyrészről a magyar korona országai, másrészről О felségének többi országai és tartományai között jogilag fennáll: az 1723. I., II. és III. t.-czikkek által elfogadott pragmatica sanction alapszik»: «Elismerték, hogy 1. a pragmatica sanctio és alapszerződés egyértelmű az 1867. évi törvényben, hogy: 2. a magyar közjog (s a 67-iki törvény eminenter) csak egy és ünnepélyes alapszerződést ért a pragmatica sanctio alatt, azt, mely bizto162
