Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
81 vények s jelesül a 48-iki törvények alapján is, az uralkodó dynastiával, meg ennek birodalma másik felével a «felbonthat- lan egyesülés» kapcsolatában áll. — Kautz Gyula két évtizeden túl a budapesti m. kir. tud. egyetemen a közjogot is előadta, s hogy most idézett tételeihez ott is ragaszkodott, t. i. a tanári cathedrán, azt mint volt tanítványa igazolhatom. Nagy érdemű utódja dr. Lechner Ágost a pragmatica sanc- tiót az államalkotó szerződések körébe foglalja. L. Vigyázó Ferencz gróf id. mű 64. 1. Az 1866/67. évi időszak ismételt föliratai magvát, most már a király által is elismert kölcsönös jogalap, a pragmatica sanctio képezte. Az országgyűlés 67-es bizottsága, majd a 15-ös albizottság, úgy ennek kisebbségének tárgyalásai a pragmatica sanction, s a belőle folyó közös ügyeken alapulnak, de mindenkor oly értelemben vétetvén a sanctio pragmatica, mint azt Deák Ferencz, majd mint 1865. okt. 1-én Ghyczy Kálmán nyilvánította. Az 1867-ik évben alakult magyar kormány többek közt két igen fontos esetben említi föl a sanctio pragmaticát, mint ilyet. A belügyminisztérium 1867. szept. 14-én Heves vármegye közönségéhez egy rendeletet intéz, melyben kimondja, hogy: «megtámadta — t. i. Kossuth Lajos — a nemzet egyik legfontosabb alaptörvényét a pragmatica sanctiót . . . stb. Ez a rendelet pedig minisztertanácsban készült. 1868. márcz. 3-án a minisztertanács határozatából a belügyminiszter egy újabb rendeletet ad ki (Deák intentioi szerint), a melyben ez is előfordul: «az ország alkotmánya nem egyik vagy másik törvényben, hanem a fönnálló törvények összeségében fekszik; az 1867-dik évben létrejött kiegyezés a nemzetnek szintoly alaptörvényét képezi, mint a pragmatica sanctio, s mindazon törvényeink, a melyek az ország közjogát szabályozzák. Hogy pedig e fölfogás ma is uralkodó, bizonyítom azon beszéddel, melyet 1893. okt. 12-én mondott Szilágyi Dezső akkori igazságügyminiszter, szerinte: «a jogi, különösen a közjogi nézetekben bizonyos folytonosság igen szükséges, és ennek ellenében engedje meg tisztelt képviselőtársam (Visontai Soma) azt, a mit e háznak legrégibb tagjai nagyon jól ismernek, hogy 6 na
