Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
80 és nehéz idők journalistikáját s mondhatom bátran, hogy ezeknek meggyőző inspriatiói nélkül tételeimmel tán soha nem léptem volna a nyilvánosság elé, de ama vezérczikkekben letett igazságok a nemzetnek örökké világító fáklyául fognak szolgálni, ha közjogának tételeit bárhonnan megtámadják. Az 1865 decz. 10-ére összehívott országgyűlés nagyobb mozgalmat támasztott, s alig kell említenem, hogy a jelszó úgyszólván kivétel nélkül a sanctio pragmatica volt. Legkiválóbb egyéneink siettek programmokat adni, melyek közül nehányat bemutatni álláspontom igazolása érdekében szükségesnek tartok. Csengery Antal, Deák Ferencz legmeghittebb emberei egyike 1865szept. 15-én kelt programmszerűlevelében ezt írja : «ugyan az a kétoldalú szerződés, mellyel a nemzet trónjának örökösödési jogát az uralkodó családnak átadta, biztosította számunkra e kincseket, t. i. törvényes függetlenségünket. A közös ügyek minden oly értelmezését visszautasítom, mely a pragmatica ‘ sanctióból folyó kötelezettségeken túl terjeszkedik. E kétoldalú szerződés biztosítja I. Leopold törvényes maradékainak e birodalom feloszthatatlan birtoklását. Más részről azonban ugyanazon kétoldalú szerződés, a melyből a kötelezettségek folynak, biztosítja részünkre a külön saját törvényeink szerinti kormányzást, az alkotmányos önállást, függetlenséget» .............. Ghyczy Kálmán 1865 október 1-én választóihoz intézett programmbeszédében így nyilatkozik: «Ezen állami viszonyok alapja a pragmatica sanctio, mely által a magyar korona országaiban az uralkodás a fölséges austriai háznak a nemzet szabad akaratából elsöszülöttségi örökösödési joggal az 1723-ik évben «örökül» átadatott, s ez nem csupán alaptörvénye a hazának, hanem egyszersmind ünnepélyes kétoldalú szerződés a fölséges uralkodóház és Magyarország között, mint ilyen szoros magyarázatú, s föltételei csak azok lehetnek, melyek abban határozottan kimondva vannak.)) (Egyike a legcorrectebb közjogi definitióknak.) Horváth Boldizsár 1865. évi október 23. választóival szemben programmbeszédében kiemelte, hogy: «az 1723-ban elfogadott pragmatica sanctiót kétoldalú szerződésnek» tekinti. Kautz Gyula 1865 okt. 29-én adott programmjában ez áll: «Magyarország a pragmatica sanctio s egyéb ünnepélyes szerződ160
