Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
79 úgynevezett pragmatica sanctiora vonatkozó 1723. évi törv.- czikkeknek eredeti szövegeiktől eltérő értelmezést adott volna.» Eévész Imrének Deák Ferencz 1861 janius 4-én felelt. Deák Ferencz álláspontját fönnebb már ismertettem, csak azt jegyzem meg újból, hogy Deák Ferencz közjogi felfogását á"' nemzet osztatlanul magáévá tette, ennélfogva az 1861-től 1867-ig terjedő közjogi vitákban a pragmatica sanctio olybá lett magyar részről vitatva, mint az Deák Ferencz fölirataiban, majd a Lustkandlnak adott feleletben van értelmezve. Különösen pedig az 1861. évi országgyűlés óvása után a pragmatica sanctio politikai jelszóvá lön, s annak segise alatt kereste a nemzet az érintkezést uralkodójával s az örökös tartományokkal.» A történelmi jelentőségű fordulatot jelző húsvéti czikknek alaphangja a sanctio pragmatica. A Deák-politikát képviselő «Debatte» czímű bécsi lap 1865. évi máj. 8-án ezt írja: «A mi kiinduló pontunk — mondják a magyar szabadelvűek táborában — a pragmatica sanctio. Tulajdonkép ez alapította meg a monarchiát valójában, ez kepezi a trón szilárd alapját, és a magyar államnak ez a legfontosabb biztosítéka. A pragmatica sanctio fonalán kell annak megvitatásába bocsátkoznunk, hogy mit igényelnek a monarchia viszonyai. Más módszer képtelenség .......... A pragmatica sanctio erejénél fogva engedelmeskednek a monarchia valamennyi országai ugyanazon egy uralkodónak. A pragmatica sanctio megszabja a monarchia egyes részei köl- •csönös védelmi kötelességét» ............ 1860—1867-közt lefolyt időben a nemzeti érdekeket képviselő «Pesti Napló», «Magyarország», «Magyar Sajtó», «Hon», «Pester Lloyd »-ban olvasható számtalan közjogi tartalmú czikk a sanctio pragmaticát, mint olyant értelmezték, minőnek adataim sorozata bizonyítja. Pedig akkortájt nem kevesebb emberek írtak vezérczikkeket, mint Deák Ferencz, gr. Andrássy Gyula, b. Kemény Zsigmond, Trefort Ágost, Csengery Antal, Szalay László, majd a másik oldalról Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán, Ivánka Imre, Várady Gábor, majd pedig oly hivatás- szerű publicisták, mint Eeviczky Szevér, Salamon Ferencz, Csemegi Károly, Pompéry János, a híres «FK» jegy alatt Fáik Miksa. Evek hosszú során tanulmányoztam eme nagy 139
