Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
78 Trefort Ágost 1861 május 22-én mondott beszédében ez áll: «Én tehát az i848-iki III. t.-czikktől, mely egyébiránt nem is új, hanem csak az 1790. X. t.-cz. explanatiója, valamint ez a sanctio pragmaticának kifolyása, soha sem fogok elállani.» Majd 1865-ben (10/X.) választóihoz így beszél: «Politikai hitem mindig az volt: Magyarország önállása a pragmatica sanctio értelmében azon nagy szövetségben, mely austriai birodalomnak neveztetik.» Szentiványi Karolj7 1865/68-ban a képviselőház elnöke 1861. évi máj. hó 23-án mondott beszédében, az okt. 20-iki diplomát illetőleg hangsúlyozta: «A magyar nemzet e diplomában kereste a pragmatica sanctiónaka nemzet jogait és szabadságait biztosító részét, de azt sehol sem találta meg.» G-orove István 1861 május hó 28-án beszédébe beleszövi: «Midőn a múlt század elején a vallási és szabadsági harczok után — majd a pragmatica sanctio behozatalával a német tartományok irányában consolidatiót nyertek a magyar viszonyok.» A Pesti Napló 1861 febr. 24-iki számában pedig ezt írja: Nem külföldi doctrinák, vagy az utánzási vágy kényelmes politikájuk szüleménye, hanem háromszázados nemzeti vágyak ki- myomata az 1848. III. t.-cz. Keletkezésének motívumai máshol kereshetők, mint a szándékban zsibbasztani a hatósági életet, de abban, hogy a pragmatica sanctio mellett legyen ez a nemzet önállásának utolsó zárköve.» Tóth Vilmos, jelenleg a főrendiház elnöke 1861 máj. 24-én -ezt mondja: «pártolom én az indítványt azért, mert ... az ország területi és politikai integritását a pragmatica sanctio értelmében sérthetetlennek nyilvánítja»...............stb. Kazinczy Gábor 1861. máj. 27-én tartott nagyszabású beszédében ez áll: «követeljük tehát, — hogy a pragmatica sanctio, mely a dynastiának a nemzet liberum votuma által szent István koronáját adá, kétoldalú szerződésként legyen kötelező.» Zsarnaylmre 1861 máj. 27-én, Eévész Imre 1861 máj. 31-én és Lónyay László tértek el az általános fölfogástól. Felszólalások — bár Eévész Imréé magas tudományos képzettséget tartalmazott — hatálytalan maradt, mit igazol az is, hogy utánok Nyáry Pál a következőleg beszélt: «nincs törvény, mely az 158
