Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Az ági öröklésről. Barna Ignácz, Enyiczkey Gábor és Kégl János jogászegyleti előadásai [143., 1898]
17 Ha mindezen kecsegtető előnyei daczára engem ezen közvetítő álláspont ki nem elégít, annak oka az, hogy én az ági öröklést nemcsak a gyakorlati kivihetőség szempontjából, hanem elvileg mellőzendőnek, mivel családiasság és rokonság természetes rendjével ellenkezőnek tartom s így nem nyugodhatom meg oly közvetítésben, a mely szerint az, a mi a szülei parentelában igazságos, t. i. a vagyon eredetére nem tekintő öröklés, a nagyszülei parentelában igazságtalan lenne. Nemcsak annak kell állania, hogy a közelebbi rokonok az öröklésben a távolabbiakat megelőzzék, hanem annak is, hogy az egyenlő közelségben állók egyenlően örököljenek. Én tehát előre jelzett álláspontomból kifolyólag óhajtom, hogy ezen közvetítő javaslat kísérletnél egyéb ne maradjon, s az alkotandó törvénykönyvben az ági öröklés a törvényes örökösödés egész vonalán teljesen mellőztessék. Ezzel, de csak szintén pár rövid észrevétel tétele végett közelebb léphetek azon nyilatkozatokhoz, a melyek a t. Jogász- egylet egyes tagjai részéről már magának ezen vitának a folyamán történtek. Az előrebocsátottakból látható, hogy az örökösödési jog felvetett kérdései körül táplált véleményem — bár kiindulási pontban Barna Ignácz t. előadó úr nézetével egyezik — lényeges tekintetekben, jelesen a törvényes örökösödés rende és a köteles rész köre tekintetében úgy az ő, mint Kégl János t. tagtárs úr álláspontjától jelentékenyen eltér. Kégl János t. tagtárs úr előadását később lesz alkalmam méltányolni. Azért e helyen csak Barna Ignácz előadó úr nézetére teszem meg észrevételeimet. Az ő pontozatai szerint nemcsak a szülőket, hanem még a nagyszüléket s esetleg a szépszüléket is köteles résznek kellene illetni. De azonnal szembe tűnik, hogy az általa tervezett törvényes örökösödési rend mellett, melyben a parentalis rendszer szerint a szülők leszármazói vagyis az örökhagyó testvérei a nagyszüléket minden esetben megelőzik, a nagyszülék köteles része úgyszólván csak eszmei, képzeleti értékkel bír s komolyan véve a nevet sem érdemli meg, mert ha azt tapasztaljuk, hogy az életben a szülei köteles rész érvényesítésére is már csak a legritkább esetekben nyílik alkalom, úgy alig- alig gondolható, hogy egy végrendeletet köteles rész czímén nagyszülők vagy épen szépszülők támadjanak meg. Különben is — 2 17
