Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
74 Nem érdektelen azt sem megemlítenem, hogy nehány* radicál irányú megye az 1861. évi jan. 16-án kelt kir. leiratra,, nem fölirattal, hanem egyszerű végzéssel felelt, — de alapjául ennek is a sanctio pragmatica szolgált. Heves és külső Szolnokmegye végzésében ez áll: «1848. év elején súlyos nehéz borulat szállt Bécs felé; з mert a viszonyok úgy követelték, a magyar nemzet mindeddig háttérbe szorított jogos, törvényes, s a «pragmatica sanctio» kétoldalú kötéseibe legkevésbbé sem ütköző kivánatai az országgyűlésen teljesíttet- tek s törvényekké váltak.» Továbbá e végzés még a következő érdekes nyilatkozatokat tartalmazza: «Átlátta ezt a fölség, s e tételek igazságát átlátva, 1860-ik évi okt. 20-án egy császári határozattal lepett meg bennünket, mely míg a «pragmatica sanctio» kétoldalú kötelezettségét s jogait elvben elismeri és- annak szellemében munkálni ígérkezik: tényleg legsarkalatosabb pontjait sérti meg» stb. Törvényeinknek szolgáltatunk igazságot, mindön kimondjuk, hogy a nemzet s uralködóház között megingatott bizalom visszatérése csak oly föltétel mellett remélhető, ha a Fölség a «pragmatica sanctió» kötelezettségéhez képest a nemzetet ezeréves alkotmánya teljes joggyakorlatába haladéktalanul visszavezeti.» Szabolcsmegye végzésében fölhozza azt, hogy: «Magyar- országot a sanctio pragmatica az 1790. X. és 1825/27. III. és IV. czikkek ellenére a tervezett birodalmi tanács által az osztrák tartományokba beolvasztván» ..........stb. A mennyire tehát az akkori közvélemény nyilvánulásait ismerem így p. o. a fönnebb idézett megyék nyilatkozatait, a brocbur irodalmat, akkortájt megjelent néhány közjogi munkát, -— ide értve az akkori hírlapirodalmat, melybe elsőrangú államférfiaink részben sugalmazólag, részben tettleg befolytak, — a sanctio -pragmaticát, s annak jogi természetét illetőleg teljes egyértelműség nyilatkozik, úgy hogy az 1861. évi országgyűlés megnyitásakor a sanctio pragmaticára nézve a nemzet osztatlan meggyőződése az volt, mely azután a classicus két föliratban nyert kifejezést. A két fölirat idézését most mellőzöm, azoknak szelleme él a magyar közjogban, nem volt az egyéb, mint küzdelem a jogért, melyet Burke szavaival a következőkkel jellemezhetek: «The154
