Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
75constitution of a country being once setteled upon some compact, tacit or expressed, there is no power existing of force to alter it without the breach of the covenant, or the consent of all the parties.» De nem mellőzhető az 1861. évi képviselőház hangulatának megemlítése sem, mely több kiváló egyén egybehangzó véleményében nyert kifejezést. Tisza Kálmán által 1861. évi máj. hó 16-án a képviselőház ülésében előterjesztett határozati javaslat a következő, s tárgyamra nézve fontos nyilatkozatokat tartalmazza: «Hazánk törvényes függetlenségét, s az osztrák örökös tartományokhoz való viszonyát a magyar közjog szempontjából, a kétoldalú kötések alapján az előttünk levő indítványban oly szépen, oly tisztán, oly alaposan kifejtve találom, hogy mindazt, mi abban erre vonatkozólag elmondatik, csak osztanom csak pártolnom lehet és egész terjedelmében elfogadom.» Majd a pragmatica sanctio tekintetében úgy nyilatkozik a határozati javaslat: «1849-ben márcz. 5-én most is uralkodó ausztriai császár О felsége széttépte a kétoldalú szerződéseket, széttépte a pragmatica sanctiót, mert megsemmisítette az azáltal biztosított magyar alkotmányt... Ennek folytán ugyanazon év ápr. 14-én a magyar nemzet is megsemmisítette a kétoldalú szerződésnek — melynek érvényére az, ki már maga részéről széttépte volt, úgy sem hivatkozhatott, — őt kötelező részét ... De fátyolt borítva a múltakra, visszaállott a széttépett kétoldalú szerződések, a pragmatica sanctio, vagyis az 1723. év. I., II., III. t.-cz. s az ezek folytán alkotott sarkalatos törvények által kijelölt térre.» Ugyanazon ülésben a történetíró és publicista Szalay László, kinek tekintélyét az idők folyama épen nem csökkenté,, ezt mondá: «A magyart nem az a pragmatica sanctio kötelezi, melyet III. Károly 1713-ban a Geheimrathsstübelben nehány himvarrásos úri köntös előtt leolvasott, — hanem az, melyet do ut des, facio ut facias formájában tíz évvel később a pozsonyi országgyűlés alkotott meg .... II. Leopold 1791-ben ezen sanctio pragmatica bővebb magyarázására kimondhatta : hogy Magyarország a kapcsolt részekkel egyetemben szabad ország» stb . . . . (Szalay László már ezt megelőzőleg 1861 márcz. 10-én Pest-lipótvárosi választói előtt így beszélt: «ügyünk az igazság 155
