Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
<50 garantiái a Deák-féle iránylaton alapulnak, szabad-e? lehet-e? czélszerű-e? azt elvetni, mint helytelent odaállítani, s annak hatályában a közvéleményt megingatni. Nézetem szerint ez veszélyes kísérlet (még ma). Álláspontom tehát ép abban külömbözik az elméletiekétől, hogy a mennyiben a pragmatica sanctio ismert fölfogása ma jogalap, megfelel ez opportunitás- nak s a situatiónak — mely utóbbi most valóságos categoricus imperativus —, tehát nagy indok nélkül ne térjünk el attól, ez a nagy indok pedig még e perczben sincs meg. A tudomány jelen álláspontja egymagában véve nem elég indok. Nem vitatom a tudomány, a speculativ deductiók jelen álláspontjának ephemer helyességét, de kérdhetem, ad-e ez nekünk a történelmi jogalap helyett kellő újabb garantiákat? szabad volna-e közjogunkat előbb Eotteck-Welcker, majd később Bluntschli, Mohi, Gneist, Stein, avagy ma Laband és Seydel fölfogásainak s tantételeinek megfelelőleg átalakítanunk — alig hiszem, hogy ez lehetséges vagy czélszerű lenne, mint ezt a mindenkor a gyártás perczében uralkodott elméletek szerint készült franczia alkotmányoknak sorozata fényesen illustrálja, ezért irreleváns közjogunk szempontjából a tudomány jelen álláspontja. Nem akarunk abba a helyzetbe jönni, melyet Boutmy így illustrál: «Les peuples qui ont été forcé de rompre avec leur passé se rejettent nécessairement vers le rationalisme et lui demandent l’autorité qu’ils ne peuvent plus demander au pres- ~tige de l’histoire» (id. mü 78. 1.). Újabb s régibb kézikönyviróink, mint ez a tárgyalásom fonalán beszőtt idézetekből is kiderül, határozottan a szerződések tanát fogadták el kiindulási alapul, sőt újabban két német iró, Luschin gratzi tanár, majd Hauke is elfogadták a magyar közjogi álláspontot. Luschin így ír: «Die pragmatische Sanction ist für die Länder der ungarischen Krone ein zwischen dem Herrenhaus und den Ständen als Vertretern des Landes abgeschlossener Grundvertrag, durch den das Erbrecht der weiblichen Linien in Ungarn erst zur Anerkennung gelangte...» (Österreichische Eeichsgeschichte, 402. 1.) Hauke pedig ezt irja (Oesterr. Staatswörterbuch, II., 838.1.): «Die ungarischen Annahmeartikel erweisen sich in uo
